Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Elég nyomasztóak George Lucas Csillagok háborújának időrendben korábban játszódó trilógiája filmjei, mert shakespeare-i királydrámákba illő, bonyolult, véres politikai cselszövések keverednek bennük a sci-fi kalandregények világával. Ettől azonban még élvezhetők lehetnének, de ez csak az egyre látványosabb digitális csihi-puhikról mondható el. Ám a történet nem jön össze.
Miről is van szó? A viszonzott szerelemben élő, nemes lelkű főhősből sorozatgyilkos lesz. Ennek magyarázata az olyan mondatokból olvasható ki, mint például amivel Qui-Gon Jinn jedi középvezető okítja a gyermek Anakint: „Amire figyelsz, az a világod”, vagy amilyen Obi-Wan Kenobi egyik megjegyzése: „Aggaszt, hogy a tanítványom nagyképű lett” – „Ez a kór terjed a jedik között” – kontráz rá Yoda –, vagy Padmé szónoki kérdése párjától: „Miért nem tudunk mi odafigyelni egymásra?”, illetve kérése: „Ne fordulj el tőlem!” A történetben a jók azért buknak el, mert nem figyelnek kellően egymásra, a főhős azért lép rossz útra, mert magára marad, nem kér és nem kap megfelelő támogatást a hozzá közel állóktól, és így rossz társaságba keveredik. A mondanivaló tehát ez: az embert végső kontrollként a barátai, a szerelmei óvhatják meg attól, hogy görénységeket csináljon. Ez így rendben is van, ám a történet azért nem jön össze, mert mindez oly nyilvánvaló, hogy a szereplőknek nagyon hülyének kell lenniük ahhoz, hogy ne jöjjenek rá. Ők maguk mondják ki, mi a baj, mégsem ismerik fel azt. A főhős barátja például, aki gyerekkora óta felelősséget vállalt érte, ahelyett, hogy védené a becstelenségtől, közvetve spionkodásra kéri. Szerelme látja, hogy nagyon feldúlt, és bár tudja, hogy hasonló lelki állapotában egyszer már állat volt – kardélre hányta az anyját elrabló buckalakók falujának összes lakóját –, nem állítja meg. Ő maga pedig elkényeztetett, buta kölyökként hisztériázza végig a második és a harmadik részt.
A leghibbantabban azonban átállásakor viselkedik: Anakin Skywalker 26. századi rendőr rossz alvó. Egyik rémálmában meghal a barátnője, ami szerinte tutira be is fog következni. Megkérdezi hát politikus mentorát, akiről határtalan gyermeki jóhiszeműségében csak ő nem veszi észre, hogy a galaxis legnagyobb szarkavarója, hogy mit tegyen a baljós jövő megelőzése érdekében. Azt a tanácsot kapja, hogy Darth Vader néven váljon gengszterré, cserébe a másodállásban fekete mágiával foglalkozó mentor elárul majd neki valami életmentő hókuszpókuszt. Mit tehet erre a jámbor lélek? Megfogadja a tanácsot, majd átfárad a szomszédos épületbe, és lemészárol két tucat gyermeket. Az első trilógia főhőse a három rész alatt egyszerűen nem nő fel lélekben. Végtelenül hiszékeny, jóindulatú, tapasztalatlan, mindenre nyitott marad, ami egy felnőtt testében szimpla ostobaság.
Mondhatnánk persze, hogy ez egy mese, amiben bármi megtörténhet. Annak a műfajnak azonban nem véletlenül része a varázslat. Az segíti át a mesemondókat a történeteik buktatóin. Ha a harmadik részben a jóképű ifjú jedi hagyta volna, hogy a gonosz sith mágus varanggyá tegye cserébe a szerelme életéért, akkor jobban járt volna, mert e nélkül is elég rosszul néz ki a sztori végére, és még a csajszi sem menekül meg.
