Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
– Mi volt a célja, és milyen eredményeket hozott az idei antarktiszi expedíció?
– A hathetes kutatómunka tulajdonképpen egy mintavételi út volt. A helyszínen ugyanis nincsenek olyan laborok, amelyekben megfelelő vizsgálatokat lehetne végezni, ezért a rövid nyarat a kutatóknak arra kell kihasználniuk, hogy a terepen vizsgálódjanak és mintákat gyűjtsenek. Ilyen szempontból eredményesnek nevezhető az utunk, ugyanis kellő számú reprezentatív mintát sikerült gyűjteni, valamint az adatfeldolgozáshoz szükséges térképeket is elkészítettük. Míg a terepen csak ketten voltunk – Bugya Éva geográfussal – az adatfeldolgozásban már többen vesznek részt. Az üledék- és morfológiai vizsgálat jórészt az ELTE Geofizikai Tanszékén, az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetében és geokémiai laborjában történik.
– Pontosan hol, milyen területen dolgoztak a jeges kontinensen?
– Már 1998-ban, az első expedíció alkalmával mintaterületeket jelöltünk ki az Antarktisz nyugati partján húzódó, a Dél-Shetland-szigetcsoport részét képező King George-szigeten.
– Milyen kutatásokat végeztek?
– Az úgynevezett jégközeli (perigalaciális) folyamatok vizsgálatával elsősorban azt szeretnénk feltárni, mi történik a már jégmentes területek felszínén a felmelegedés során. Számos olyan folyamat figyelhető meg, amely közvetlenül kapcsolódik a felmelegedéshez. Ha tudjuk, hogy ezek konkrétan hogyan zajlanak, akkor megtudhatjuk, milyen ütemű a környezetváltozás. Az Antarktiszon ugyanis erről eddig csak meteorológiai információk állnak rendelkezésre, azok pedig csak mindössze 20-30 évesek. Ez nem elég ahhoz, hogy képet kapjunk az ottani folyamatokról. Klíma- vagy környezeti változásról beszélve nem lehet általánosítani, hanem azt kell nézni, hogy az adott helyen mi történik. Magán a kontinensen belül is igen heterogén ez a folyamat. Például míg a partvidéken felmelegedés zajlik, nő a csapadékmennyiség, a belső területeken csökken.
– Milyen nemzetközi vizsgálatok folynak az Antarktiszon?
– Mivel a katonai és gazdasági tevékenység tiltott a kontinensen, turizmusra és kutatásra van lehetőség. A partvidék olyan terület, ahol az antarktiszi környezet minden eleme vizsgálható, ezért a 30 nemzetközi állomás nagy része ide koncentrálódik. A légköri, geológiai, geomorfológiai, etológia kutatás mellett napjainkban az ökológiaiak a legjellemzőbbek, amelyek a környezeti változások mértékét és milyenségét vizsgálják.
– Mely országok vannak jelen a kontinensen?
– Azt gondolnánk, hogy csak a leggazdagabb országok, mint az Egyesült Államok vagy Nagy-Britannia, amelyek tényleg a legtöbb állomással rendelkeznek, de rajtuk kívül Chile, Argentína, Peru és Ecuador is jelen van, főleg geopolitikai okokból. Továbbá számos kelet-európai ország, mint Ukrajna, Bulgária és Lengyelország is. Az antarktiszi jelenlét nem elsősorban pénz, hanem politikai akarat kérdése. A cseh parlament például három éve szavazta meg erre a keretet, és most építik az állomást.
– Mennyibe kerülhet egy-egy kutatóbázis fenntartása?
– Mintegy 100 millió forintból fel lehet építeni, és évente 4-5 millió forintból működtetni egy négyfős nyári állomást teljes ellátással és logisztikával. Ez nem tűnik járhatatlan útnak, hiszen a jelen lévő országok közül sokan hazánkhoz hasonló gazdasági feltételekkel rendelkeznek, de nálunk hiányzik a politikai támogatás. Bár Magyarország 1984-ben aláírta az antarktiszi egyezményt, nincs hivatalos Antarktisz-politikánk, így a nemzetközi találkozókon nincs beleszólási jogunk, holott a téma nemzetközi súlya nagy.
– Önök hogyan kapcsolódtak be a nemzetközi kutatásba és ki finanszírozta?
– Állami szerepvállalás híján szponzorokat kell szerezni. Ez az év szerencsés volt, mert ösztöndíjat kaptam, de ez nem fedezte két személy költségeit. Két évvel ezelőtt – a „Fagyos oázis” kutató- és filmes expedíció keretében – kapcsolatba kerültünk a King Sejong koreai állomással, ahol felajánlották, hogy az idén segítik a munkánkat. Reményeink szerint jövőre is folytathatjuk a kutatást. Jelenleg készülőben van egy egyezmény a chilei antarktiszi intézet és az ELTE természetföldrajzi tanszéke között, ami talán egy hosszú távú együttműködés alapja lehet, és jelentősen megkönnyítené a hazai kutatók utazását és ott tartózkodását.
