Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Semmi meglepő nincs abban, hogy a három világrész határán fekvő kicsi sziget, Ciprus mindig nagyon kellett a hódítóknak. Szerette Nagy Sándor; szerették arab kalifák, bizánci császárok, a Szentföldre tartó keresztes lovagok, velencei dózsék, török szultánok és angol tábornokok.
Ortodox templomok, karcsú minaretek
A törökök a XVI. század második felében foglalták el Ciprust, északon katonai bázisokat és városokat hoztak létre. Mire azonban a hanyatló ottomán birodalmat felváltották Viktória királynő mohó angol katonái, már a sziget minden jelentősebb településén kialakultak a török negyedek. Az északi részeken túlsúlyra jutottak, a déli részeken a görög ciprióták száma volt jóval magasabb. A sziget 1960-ban ugyan elnyerte függetlenségét, ám a két népcsoport nem tudta rendezni dolgait, kölcsönös bizalmatlansággal szemlélték egymást. 1974-ben Törökország megszállta a sziget északi részét, az összes terület 37 százalékát. A két szembenálló fél a kisebbségben lévőket kíméletlenül elűzte lakóhelyéről; több százezren költöztek északra vagy délre. Az Észak-ciprusi Török Köztársaságot a mi napig – a szomszéd Törökország kivételével – a világ egyetlen országa sem ismeri el. A sziget fővárosát, Nicosiát is, mint az egész szigetet, kettészeli az úgynevezett zöld vonal.
Aphrodité szép és gazdag szigete
Tengerpartból minden műfaj akad: zsúfolt, néptelen, homokos vagy kavicsos. Ciprus délnyugati részén, a csodálatos halászvároska, az ékszerdobozhoz hasonlatos Páfosz kihagyhatatlan. Itt a parti pálmasétány, a régi erőd és a Dionüszosz-ház tetszett a legjobban, ahol meglepően épen maradt római mozaikok is megtekinthetők. Ha továbbmegyünk pár kilométerrel keletre, a tengerparton megszemlélhetjük, hogy annak idején pontosan hol is bukkant elő a habokból a szépség és a szerelem istennője, Aphrodité – a helyet egy kucsmagomba fejű kicsiny szikla jelzi.
Pár kilométerrel keletebbre – a sziget összterülete körülbelül három magyarországi megyének felel meg – Ciprus második legnagyobb városa, Limassol helyezkedik el, amely kikötője, borkombinátjai, cementgyárai révén meghatározó szerepet tölt be az iparban és a kereskedelemben. Innen indulnak, nem is olyan borsos áron, turistahajók Szíria, Libanon, Izrael és Egyiptom felé. A sziget keleti részének meghatározó települése Lárnaka – érdemes megjegyezni, ez talán a legolcsóbb város –, ahol nagyon sok Észak-Ciprusról menekülő görög telepedett le, sokan a török negyed gazdátlan házaiba költöztek be.
A sziget szívében mintegy kétezer méter magas csúcsok, a Trodosz-hegység nyúlványai emelkednek, ahol decemberben elejétől február végéig síelők ezrei hódolhatnak szenvedélyüknek. Az éltető vizet a hegyekben lévő óriási víztározókból – itt meglepően sok csapadék esik – vezetik le a tengerparti, aszálytól sújtott városokba. A ciprusiak – akik bevallottan unják a tengerpartot és a hőséget – szabadságukat a hegységben töltik, mert ott tíz fokkal hűvösebb van.
A nyugalmas Ciprus
Reggel nyolctól-kilenctől tart a munkaidő déli egy óráig. Majd a szieszta délután négyig, majd este hétig ismét dolgoznak. Így telik a hétfő-kedd, a szerda délután azonban már a jól megérdemelt pihenésé, itt szerda délben mindenki elfárad. Csütörtök-péntek megint „teljes munkanap”, a szombat és a vasárnap az egyes turistaközpontokban található üzletek kivételével természetesen szabad. Az átlagéletkor magas, a nyugalom átlengi a szigetet...
