Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Érdekes módon 1848. március idusa hőseinek, Petőfinek, Jókainak és Kossuthnak is a rostélyos volt a kedvence. Lejtényi-Tenzer Györgynek, gróf Széchenyi István titkárának Kossuthot illető feljegyzését naplójának 1848. március 12–13-ával keltezett lapján leltem meg: „Végre mi is indultunk Pozsonyba és már ott hallottuk, hogy Bécsben valami történt, tele volt a város forradalmi hírekkel. A reggel tíz órakor kezdődő országgyűlésre Kossuth felizgatva berohant. Elmondotta, hogy Bécsben a forradalom kiütött, hogy az országgyűlésnek kötelessége küldöttséget meneszteni Bécsbe Ferdinánd királyhoz, alkotmányt követelni, szabadságot, egyenlőséget, robot és dézsma eltörlését stb. Demonstratio akart készülni, de az ott lévő Jurátusok kivont karddal elégségesek voltak a rendet fenntartani. Kossuth Lajos a Zöldfa vendéglő balkonjáról az ujjongó népnek bemutatta gróf Batthyány Lajost, mint leendő első alkotmányos miniszterelnököt.” Az ünnepséget a pozsonyi Zöldfa vendéglőben – ahol Kossuth megszállt – kiadós ebéd követte. Kossuth kedvence, rostélyos pecsenye volt a főfogás, amelyhez természetesen jóféle vörösbor is járt. A lakoma oly kiválóan sikerült, hogy a pozsonyi töltött rostélyos receptjét pontosan feljegyezte és az utókor számára örökül hagyta Czifray István szakácsmester a Nemzeti Szakácskönyvben. „Végy annyi szép rostélyos pecsenyét, amennyi tetszik, vágd le a zsírosát és a csontjait, veregest meg jól a kés hátával és sózd be. Végy ezután egy szeletet ezen rostélyos pecsenyéből, s aprítsd öszve zöld petrezselyemmel, egy kis veres hagymával, egy kevés fokhagymával, s citromhéjjal, keverd össze ezen vagdaltat tejföllel, hogy jól lehessen kenni. Kenj meg akkor ezen vagdalttal egy rostélyos pecsenyét, erősítsd meg négy helyen, s így bánj a többiekkel is. Rakj meg ezután egy rézlábost egynéhány szelet szalonnával, sárgarépával, zellerrel, petrezselyemgyökérrel, kakukkfűvel és babérlevéllel, tedd reá a rostélyos pecsenyét, adj hozzá néhány egész borsot, fojtsd be (párold) puhára, s tedd azután tálra. A mártást főzd be szép barnára, hints reá két kanál lisztet, fojtsd be még egy kevéssé, önts reá egy merő kanál levest, szűrd azután a rostélyos pecsenyére, tedd mégegyszer pártűzre, forrald fel.”
Az ifjú Jókai Mór tudvalevően két nappal ezt követően, március 15-én a Nemzeti Színház színpadán ismerte meg Laborfalvi Rózát, s azon nyomban szerelemre lobbantak egymás iránta. Jókai ebben az időben közös albérletben lakott egy pesti belvárosi házban Petőfivel, így a költő még aznap tudomást szerzett barátja szerelméről. Némi fenntartással figyelte a nap nap után kibomló szerelmet, de amikor néhány hét múlva Laborfalvi őt és Jókait „estebédi lakomára” hívta kis svábhegyi házába, Petőfinek fogalma sem volt, hogy milyen eget rengető eseménynek néz elébe. Laborfalvi kiváló háziasszony volt, duennája kíséretében bejárta a Duna-parti piacot, mindent beszerzett, hogy fölséges traktában részesítse szeretett Móricát és Petőfit. Amikor elérkezett az estebéd ideje, a szépen megterített kerti asztalon előbb egy kecsege jelent meg citrom mártással, majd rostélyos következett úgy, ahogy Petőfi kedvelte. A fogásokhoz kiválóan illő borokat, meg tortát és – Móric kedvéért, aki az édességek lelkes híve volt – aprósüteményeket is felszolgáltak. A váratlan, nagy pillanat csak ezek után következett. Jókai felállt ültőhelyéből, köszönetet mondott a pompás vacsoráért, s aztán hosszú csend után ünnepélyesem bejelentette, hogy hamarosan egybekel Rózával. Laborfalvi a meghatottságtól könnyezett, Petőfi viszont ingerülten felugrott a helyéről, és azt mormolta, hogy ha megmondták volna előre miről szól a lakoma, el sem jött volna. Gyorsan indult, egy perc sem telt belé és eltűnt a Svábhegy fái között. Másnap megszűnt közös lakásuk, Jókai Laborfalvi Rózához költözött.
