Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A hagyma természetes hozzávalója a magyar konyha számtalan fogásának, szinte magától értetődőnek véljük jelenlétét a mindennapjainkban. Sok ízletes, kitűnő étel aromáját adja meg a vöröshagyma, s bátran használjuk a fokhagymát is. Válogatott fogások ízesítője a mogyoróhagyma, kedvelt a póréhagyma és a harsány zöld metélőhagyma, valamint különlegességként megjelentek a világ különböző tájain termett hagymaspecialitások Magyarországon is, a kínai, az indonéz és más egzotikus konyhák ízesítői.
A Galeotto Marzio által feljegyzett anekdotával szemben, amely szerint csak Mátyás király korában jelent meg a hagyma a magyar asztalokon – mégpedig egy olyan alkalommal, amikor Beatrix királyné kiváló hagymát kapott volna ajándékba a sógornőjétől Itáliából – valójában a vöröshagyma sokkal régebben jelen volt, a kora középkortól kezdve már termesztették. Rogerius váradi kanonok a Carmen miserabiléban arról írt, hogy a tatárjárás után az elhagyott kertekben pórét, vöröshagymát és fokhagymát szedett és ezeken élt. Az Árpád-kortól kezdve termesztették ezeket, a paprika megjelenése előtt a legfontosabb fűszernövényeink voltak.
A hagyma története azonban ennél is jóval régebbre megy vissza: az egyiptomiak már javában termesztették; a sírkamrák hieroglifái közt a hagyma a növekedés és a termékenység szimbóluma volt. A rómaiak szinte mindig használták, ám idővel megfosztották rangjától: a kiváltságosok a messzi Keletről hozott drága fűszereket vették át, a hagyma viszont a köznép ételízesítőjévé vált. A mohamedánok sem becsülték sokra annak idején: létezését egyenesen a sátánnak tulajdonították, azt tartván, hogy amikor a gonoszt kiűzték a Paradicsomból, eszeveszetten menekült és ahová a jobb patájával lépett, ott vöröshagyma, ahová pedig a bal patájával, ott fokhagyma termett. Talán a kéntartalma miatt rokonították a hagymát az ördöggel, akinek lehelete az ő hitük szerint – csakúgy, mint a magyar néphitben – „kénköves”.
Hogy a magyar konyha mennyire értett a hagymával való ízesítéshez már igen régi időkben, arra jó példa Bornemisza Anna fejedelemasszony XVII. századi szakácskönyvének számtalan receptje. „Mikor az ökörláb megfőtt, pirítsd meg rostélyon. Végy magyar szilvát, vöröshagymát, egy kevés ecetet, tehénhús-levet, nádmézet, borsot, sáfrányozd meg, hadd főjön abban, igen kedves ízű lesz” – írja az egyik recept.
Az erdélyi konyha máig őrzi a hagymával történő ízesítés sok titkát. Az erdélyi zsiványpecsenye a hagyma és a füstölt szalonna ízeit ötvözi. A töltött hagymának pedig egyenesen az alapja a jóféle vöröshagyma.
