Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Schmidt története elmesélőjének, Alexander Payne-nak újabb kisembersztoriját láthatjuk a Kerülőutakban. A történet nem bonyolult: a két, 30-as éveinek végén járó jó barát elindul egy egyhetes bortúrára Kalifornia napsütötte lankáira, és közben mindketten rádöbbennek önmaguk buktatóira.
A két férfi teljesen különböző karakter: Miles (Paul Giamatti) egyszerű, nagy izgalmaktól mentes hétköznapjait éli középiskolai angoltanárként. Leghőbb álma, hogy író legyen. Szereti és érti is a borokat; még mindig szereti, viszont nem érti volt feleségét (emiatt állandóan feszült és ingerült). A néző – a baráttal, Jackkel (Thomas Haden Church) együtt – majd’ kiugrik a mozi foteljéből, hogy összeboronálja őt a végtelenül szimpatikus pincérnővel, Mayával (Virginia Madsen), aki még a férfi borimádatában is osztozni tud, s talán ő az egyetlen, aki olvasta „írónk” 700 oldalasra sikerült könyvét.
Jack (aki hihetetlenül hasonlít Schwarzeneggerre) színészi pályája kezdetének filmsorozatbeli sikeréből élteti önbizalmát, élvezi az életet, a bort pedig issza, de nem igazán érti. Egy héttel van a nagy nap előtt, mikor elveszi csinos és gazdag menyasszonyát, akit szeretni vél. Úgy érzi, ez előtt megérdemel még egy nagy tombolást, mikor kiélvezheti „szabadságának utolsó napjait”, így nagy örömmel tart barátjával a kiruccanásra.
Útjuk során mindketten találkoznak a szerelemmel (ki így, ki úgy éli meg), és néha önmaguk megértéséhez is közelebb kerülnek – de ez a történet nem engedheti meg a happy end-et.
A filmben hollywoodiasnak tűnő élethelyzetekkel találkozunk, mint a középkorúak krízise, válás utáni önbizalom-hanyatlás, vágyódás a szerelem és a szeretet után, de ezek nem szürkülnek sablonokká a szórakoztató helyzeteknek, a pazar párbeszédeknek, és a festőien ábrázolt borvidéknek köszönhetően.
Ez a film szereti és szeretteti az életet meg a bort.
A darab 2004-ben a független filmesek kedvence lett, számos nagy fesztivál díját és Arany Glóbuszokat (a Los Angeles-i külföldi kritikusok díja) is begyűjtött, s most öt Oscar-jelölést kapott. Elismerések ide vagy oda, a Rolfe Kent alkotta kellemes dzsesszdallamok ideális hátterül szolgálhatnak a filmben történteken való elmélázásra, a mondandó és valamely finom bor ízlelgetésére. Az pedig, hogy a Pinot vagy a Cabernet nyeri-e el a főhősök tetszését, még nem dőlt el.
