Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nagy öröm lehet ebben a havas-esős februári időben, amikor frissen sült lazac kerül az asztalra a távoli tengerek illatát árasztva, korianderes és joghurtos salátával körítve. A tengeri halak immár Magyarországon is frissen, gazdag választékban kaphatók – én mindegyiknek örülök, a Szent Péter-haltól a tengeri sügérig, de a legjobban az északi tengerekből érkező lazacot és a delikátabb, rózsaszínűbb lazacpisztrángot kedvelem.
A lazac XVIII–XIX. században már jelen volt a magyar konyhában. A „Szakáts mesterségek könyvetkéje” – amely 1742-ben Nagyszombatban jelent meg – már három receptet is közöl róla. A XIX. század eleji Magyar Nemzeti Szakácskönyv lazacos receptjei közül a főtt lazac hideg mártással a legérdekesebb. „Tisztíts meg egy több fontos szép lazacot tisztán, bontsd fel, öblítsd ki, s mennyire lehet, szedd ki szálkáit is, és hintsd meg sóval. Tölts egy rézlábosba feles mennyiségű bort és vizet, adj hozzá kevés jó ecetet, egy felszeletelt vöröshagymát, több féle gyökeret, fűszert, mogyoróhagymát, babér levelet, kakukkfüvet, s egy darab írós vajat. Mind ezt lassan felforralván, tedd bele a lazacot, főzd meg lassan gyönge tűz fölött. Cifrázd fel vakart tormával és petrezselyem zöldjével, levéből pedig önts alá valami keveset. Külön csészébe adj mellé vagy reszelt tormát, vagy francia mustár mártást, hideg uborka mártást, zúzott tojássárgájával vegyített metélő hagyma mártást ecettel, vagy akárminő hideg és csípős mártást.”
A lazac „kétlaki” állat, hiszen élőhelye a tenger, íváskor azonban felúszik a folyókba. A fiatal lazacok kétesztendős korukig maradnak a folyóban, akkor a mindössze 15-20 centiméter hosszú halacskák elindulnak a tenger felé, ahol felnőtt halakká fejlődnek. Majd ívni visszatérnek a folyókba és kezdődik az egész elölről. Pontosabban az ívás után sok lazac még a folyóban elpusztul, a többi tér csak vissza a tengerbe. A második vándorlás után érik el a lazacok a legnagyobb súlyukat, ilyenkor némelyik 30-35 kilogrammot is nyom. A legjobb íze a háromesztendősnél fiatalabb halnak van. A lazac rózsaszín, zsiradékban gazdag, tápláló húsát frissen, füstölve, de néha nyersen is fogyasztják. Európában a norvég vizektől Spanyolország északi részéig, de az észak-amerikai partok mentén, sőt Grönland vizein is él ez a jellegzetes vándorhal, amely hajdan nagy csapatokban úszott fel a Rajnán, a Loire-on és más folyókon is, amelyekben ma már nemigen fordul elő. Manapság a piacra kerülő lazac zöme tenyésztett. A norvég fjordokban például hatalmas tengeri ketrecekben tenyésztik a lazacokat és a lazacpisztrángokat. Jórészt heringgel etetik őket. A tenyésztett lazac és lazacpisztráng húsa kiváló, és ma már nem számít ritka luxuscikknek, mint hajdanán.
A norvégok egyik kedvelt sportja a lazachorgászat a hegyi folyókban. Nem könnyű feladat az óvatos, ravasz állatot horogra csalni, de amikor sikerül, pompás lakoma a siker jutalma, mert a gyors vizű folyóban fölfelé törekvő állat húsa különösen ízletes. A faj fennmaradását ugyanakkor szigorú rendszabályok védik: csak engedéllyel lehet horgászni, s csak néhány apró vagy egyetlen nagyobb halat fogyaszthat el a horgász és társasága a helyszínen. A serpenyőben sült lazacot romméval (tejfölös-joghurtos öntettel) ízesítik. A nagyobb lazacot megtisztítják, borssal, sóval, kakukkfűvel, petrezselyemzöldjével ízesítve megfőzik, s tejfölös uborkasalátával körítik.
