Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A napokban egy bájos ifjú hölgy a kedvenc ételeimről érdeklődött, sajnos nem azért, hogy megtudván a titkot elkészítse a fogásokat, hanem hogy valahol a médiában tudósítson egy szakmabeli – mármint szerény személyem – kedvenceiről. A témát az tehette bizonyos szempontból pikánssá, hogy nem az haute cuisine kifinomult ételeivel hozakodtam elő, például a Tournedos Rossinival vagy Escoffier Peche Melbájával, hanem olyan egyszerű, házias ételekkel, amelyeket gyermekkoromban, a szülői házban kóstoltam először.
Ezen körülményes bevezetés után elárulom, hogy a kedvenc ételem a vadas hús. Mégpedig nem is a szarvasból, őzből vagy vaddisznóból készült fölséges pecsenyék valamelyike, hanem a marhahúsból készített vadas. Ezt egy XIX. század eleji szakácskönyv némi iróniával „vadhúsformán készített ürücombnak” nevezi. „Veregesd meg jól a kövér, gyenge ürücombot, tisztítsd le a bőrét, mint az őz húsnál szokás, azután spékeld meg; pácold be ecettel, sóval, borssal, szerecsendióval, borral, veres hagymával, koriánderrel és citrommal. Hagyd így egynéhány napig állni. Ha mindjárt szükséges lenne, forrázd le a páccal, azután húzd fel a nyársra, csepegtesd rá a pácot és a vajat. Midőn tálalni akarod, készíts hozzá borsmártást, vagy pedig csak a lecsepegtetett levével add fel.” Sertéshúsból is készítettek vadast elődeink. A negyedszázada megjelent Konyhai fortélyok című szakácskönyv pedig vadas gombás tekercset ajánl.
Gyermekkorom másik kedvence a blätter torta. Valójában leveles torta a neve, talán Bécsből került Magyarországra, ezért illették német szóval. Az érdekessége az, hogy liszt egyáltalán nem kellett hozzá, csak porcukor, mandula, tojás, vaj és narancsízű arak pálinka. A készítésénél a finomra zúzott mandulát összekeverték vajjal, cukorral, nyolc tojás sárgájával és habosra verték, majd hozzákeverték a tojások fehérjéből vert habot is. Az így készített tésztát tortalapok formájában kisütötték. A töltelékhez tojássárgáját cukorral habosra vertek, beleöntötték az arakot és ezzel a masszával a két tortalepényt megkenték. Majd az összeillesztett „lepényekből” formált tortát még néhány percre a sütőbe tették. Nagyon finom torta volt, még most is a számban érzem az ízét és narancsillatát.
