Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A farsangi lakoma, különösképpen a húshagyó kedd (a farsang utolsó napja) estéjén fogyasztott, igen sokféle fogásból állhat. Szerepelhet a menüben a farsangi fánk is, amelyet az osztrákok büszkén saját kreációjuknak vélnek, ugyanúgy mint – nem megalapozottan – a bécsi szeletet. A Wiener Schnitzl ugyanis valahol Bizáncban született, onnan került Itáliába, majd Milánóból Radetzky marsall importálta valamelyik szakácsának a közreműködésével Ausztriába. A farsangi fánk ősét pedig már az antik görögök, nyomukban a rómaiak is készítették, és a bacchanáliákon, a tavaszváró ünnepségeken sütötték évezredekkel ezelőtt.
A franciák egyes farsangi fogásaikat abból az időből eredeztetik, amikor az ország Gallia néven a Római Birodalom provinciája volt. A marhasültet például, mivel római szokás volt hízott ökröt felvonultatni a bacchanáliák ünnepi menetében, hogy aztán húsából lakomázzon az ünneplő tömeg. Egy régi farsangon egy arles-i vendéglő fölséges marhasültjét kóstolhattam, majd megnéztem a római cirkusz falai közt rendezett balettelőadást. Másnap végignézhettem, ahogy az arles-i vendéglő szakácsa, Pierre Huguelot boeuf á la guardiant (csikóshúsnak is nevezhetnénk, mivel a guardian a hajdani délvidéki francia csikósok neve volt) készített. Receptje szerint négy személyre mintegy háromnegyed kilogramm marhahús szükséges, egy evőkanál konyak, egy nagy pohár vörösbor, egy „ízesítő csokor”, amelyben petrezselyem, kakukkfű és babérlevél van csomóba kötve, továbbá kell hozzá némi narancshéj, egy gerezd fokhagyma, olívaolaj, egy kis vaj és 20 dekagramm kimagozott olajbogyó is. A húst Pierre mester kockákba vágta, majd olívaolaj és vaj keverékében párolta. Közben a konyakot leveseskanálban megmelegítette, a húsra öntötte, majd a szeszt meggyújtotta, és a lábost rázta, amíg az alkohol lángja el nem aludt. – Vannak szakácsok – jegyezte meg közben mosolyogva –, akik a flambírozást lehetőleg a vendégek szeme láttára végzik el. Sok esetben helyes, ha az alkohol égetése a főzési művelet végére marad, nem is szólva arról, hogy mennyire látványos a szépen égő szeszláng a tál felett. De hát a boeuf á lá guardian esetében korábban érkezik el a kellő pillanat. – Valószínűleg a jókor meggyújtott konyak hozta létre a különösen finom ízhatást, s az alkohol lángja, úgy tűnik, ki is égette a húsból a felesleges zsiradékmennyiséget, ezért volt olyan könnyen emészthető. Miután néhány percig még forrni hagyta a húst a lében, csipetnyi sóval, borssal fűszerezte, beletette az ízesítő csokrot. Fóliaréteggel beborította a lábos tetejét, csak ezután tette rá a fedőt. Most már csak fődögélnie kellett a húsnak úgy három óra hosszat. Tíz perccel az étel elkészülte előtt tette bele az olívabogyókat, tálalás előtt még megsózta, -borsozta is ízlés szerint.
Champagne-ban sertéscsülökből és -fülből készítenek olyan farsangi fogást, amelyre inni kell. A Marne folyó vidékén kakasviadalokat rendeznek farsang idején, és a „vesztesekből” coq au vin (boros kakas) készül. Van, ahol borsos kecskehúst esznek ilyenkor, van, ahol töltött házinyulat. Provence lakói a hagyományos aiolit, a fokhagymás majonézt kínálják ezekhez. Desszertnek almát pongyolában, azaz palacsintatésztában kisütve fogyasztanak. Normandiában sechu-t, vagyis aszalt gyümölcsöket esznek, Isére-ben sajtlevest.
