Idén lesz 69 éves Lakner László, aki életének majdnem felét Németországban töltötte. Hogy a magyar képzőművészeti gyökerek milyen hatást fejtenek ki munkásságában, azt a budai várbéli Ludwig Múzeumban január végéig nyitva tartó, Metamorfózis című életműtárlatán mindenki felfedezheti.
Ő is – mint például a NAPI Pihenőben nemrég méltatott Hencze Tamás – az Iparterv-csoportban tevékenykedett, amely akkoriban az ellenzéki, a megengedett és megszokott stílussal szembefordulók stigmáját jelentette. Bernáth Aurél-tanítvány volt a főiskolán, rajzolni, festeni tehát nagyon megtanult, beleértve ebbe a Barcsay Jenő oktatta anatómiát is. Erre példát adnak a nyitóteremben látható művei is: száj- és medencecsont-tanulmányok halálpontos kivitelezése a hatvanas évekből.
Laknert már fiatalon a pop art legkiválóbb magyar képviselőjének kiáltották ki, és ez nemcsak dicséret volt: ez a műfaj akkoriban a „rothadó, dekadens nyugati” életérzés leképezésének számított. Ő amúgy se a warholos, könnyedebb témákat variálta száguldóan színes, pezsgően vad képein, hanem társadalmi nyomatékkal tett fel kérdéseket. Például a vietnami háborúról: saigoni kivégzéseket festett, amelyekbe azért bele lehet érezni az ’56-os forradalmárok lemészárlásának igazságtalanságát is. (A témát persze a hatvanas-hetvenes évek fordulóján még nem lehetett egy az egyben elővenni).
A kiállítás azt is megmutatja, hogy a mai gondolatok, felkapott divatok mennyire benne gyökereztek a 40 évvel ezelőtti múltban. Erre példa a Lakner által sokszor megfestett Danae – akit Zeusz aranypénzekkel ejtett teherbe – változatai. Korai művén a festett, elmosódott arcú nő térdei már kiugranak a síkból: szinte mai divatú fekete neccharisnyát és trendi kockás miniszoknyát visel. A 2004-es Danae-változat már fotó (amivel Lakner mostanában sokat foglalkozik): egyik oldala a rembrandti – nagy hasú, kis mellű – alkotás, a másik pedig egy mai – feszes hasú, nagy keblű – pucér nő hasonló pózba állított képe. Az égi, megtermékenyítő aranymannára váró áhítat ugyanaz.
Lakner szereti a nagy elődök munkáit inspiráló hatásként felhasználni, például gyakran Goya, Francis Bacon és Robert Rauschenberg nyomán dolgozik. Manuális képessége festményein is meglátszik, fényképszerűen pontos alkotásokat készített, erre példa: Bartók Béla vonatjegye, a kirgiz gyapotszedők, kínai rizsbetakarítók, a Ganz-Mávag munkaversenyt nyert brigádja és más szocialista héroszok kirakatéletét bemutató képei.
Imádja a könyveket illusztrálni, gyűjteni és fordítani. Találmánya a könyvkalasnyikov és könyvbalta, mondván: lehet a betű is halálos fegyver. Egy hatalmas falfelületet összemadzagolt könyveiből borított be. Németországot is először a Gesammelte Dokumente című kiállítása hódította meg Aachenben: a már említett vonatjegy, leírókartonok, filmkockák, számlák kinagyított, festett változata az élet apró és mégis fontos mozzanatainak összegyűjtését, illetve az azon való felülemelkedést célozta. Foglalkoztatta még a nyolcvanas években híres emberek és ismeretlenek aláírásának mágiája is, Beethoven-kottarészletét is megfestette nagy vászonra. Ekkoriban kezdte el a Halotti Beszéd alapján az Isa pur-képek sorozatát is New Yorkban.
Szász Judit