Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Óévet búcsúztatni, újévet köszönteni lehet vidámsággal, pezsgős eszem-iszommal, vagy imával és elmélkedéssel. Nemcsak a szokások változtak népek és korok szerint, de az évbúcsúztatás időpontja is. A rómaiak sokáig március elsején ünnepelték az év kezdetét, a középkori Európában volt újév decemberben, de márciusban is. A zsidó és a mohamedán naptár a Hold járása alapján számítja az óév végét, az új kezdetét.
Magyarországon szilveszterkor már dédanyáink is töltött káposztát készítettek, és a hideg malactál sem új találmány, amit egy XVIII. század végi szakácskönyv is ajánl: Megtisztítván a malacot, tedd fel tiszta vízzel, sóval, almával és vöröshagymával együtt. Mikor megfőtt abárold meg, és tiszta fazékba rakván, a levét szűrd reá, hogy sűrű legyen. Abba rakj borsot, gyömbért, sáfrányt, mézt, főzd meg, azután a húst rakd tálba, és a levét szűrd reá, had aludjék meg. Légyen annyira a leve, hogy a húsát lepje el, és midőn megaluszik, metélj rá mandulát, apró szőlőt és a malac szájába tégy egy almát vagy citromot.
Szilveszter egy másik tradicionális étele a virsli. A régi magyar konyha ugyan sokféle kolbászt ismert – például Bornemisza Anna fejedelemasszony szakácsa olasz kolbászt ökörhúsból készített, Czifray István Nemzeti szakácskönyvében találni receptet süldőből való kolbászra, kappankolbászra, sőt még lúdmáj- és pulykakolbászra is –, de a manapság oly népszerű virslinek nyomát se találni. A virslit, akárcsak a bécsi szeletet, az osztrák sógoroktól vettük át. A nevezetes bécsi virsli (Wiener Würstel) tulajdonképpen egy „bevándorolt”, Johann Georg Lahner kreációja volt, aki a németországi Frankfurtból 1804-ben, 15 évesen érkezett Bécsbe. Miután hentesinasként kitanulta a mesterséget, majd mestervizsgát tett, saját üzletet nyitott az Altlerchenfelder Strasse 56. szám alatti házban. A ma is létező régi épületben készítette és árusította darált marha- és sertéshús keverékével töltött kicsiny virslijeit, amelyek készítője után Lahner Würstel néven váltak népszerűvé először Bécsben, majd a távolabbi vidékeken is. Később más hentesek is készítettek különféle virsliket: füstöltet, frankfurtit és augsburgit, később Knachwurstot is, amelyet mi szafaládé néven ismerünk.
A lencséről tudni való, hogy szerencsét és gazdagságot hoz, ezért javallja még a „Csizióról való könyv” is, hogy az új esztendő előtti estén lencsét fogyasszunk. A lencséből készült levest, kiváltképpen a nagyvámosi módra készített ízletes fogást – a hagyomány szerint – Sobri Jóska bakonyi betyár is igen kedvelte. Ezért is volt Sobri a nemesvámosi betyárcsárda törzsvendége, no meg azért is, mert ha a zsandárok közelegtek, jól el tudott tűnni a rejtekajtón, ami nyilvánvalóan egyfajta szerencsének is mondható.
