Magyarországon eddig soha nem látott kiállítás nyílt Mesterművek – A fény és az árnyék játéka címmel a Műcsarnokban. A francia képzőművészet négy évszázadát (1600–2004) bemutató, összesen 118 gyönyörűen helyreállított és installált festmény 26 francia múzeumból érkezett Magyarországra, amelyekért a kormány 75 milliárd forint értékben vállalt garanciát. A vándorkiállítás első állomása Budapest, itt 2005. február 27-ig látható, majd Varsó és Bukarest következik.
A kiállítás a fény-árnyék játékosságára épül, amely a művészeti megoldások és a történelmi helyzetek kettőségét is jelenti. Tetőtől talpig minden színes: a korszakok hangulatát közvetítik a termek a mennyezettől a padlóig. Az első terem a királyi gazdagság világa: sötét bíbor- és aranyszínű bársony puffok, a lépteket elnyelő vörös padlószőnyeg érzékelteti a klasszikus és egyházi témák monumentalitását. De La Tour gyógyító Szent Teréze gyönyörű, letisztultan ábrázolt odaadást sugároz. Noha a barokk irányzat ennél egzaltáltabb elragadtatást, dinamizmust kifejező képeket várt a festőktől, ő még a reneszánsz mértékeit érezteti. Itt még Lorraine és Poussain tájképeit is megcsodálhatjuk. A következő terem a könnyed rokokóé, a falakon Fragonard, Chardin, Watteau pajzán képei láthatók. Az arisztokrácia a szabadban mulatva töltötte az időt, minden ragyog itt, még a sötét is: a forradalom előtti utolérhetetlen édes felelőtlenség sugárzik a vásznakról. A polgári zsánerképek is finomak, kényeskedően tökéletesek.
1789 után már máshogy festenek a művészek. Erősebb színek, barbárabb világok tűnnek föl a Napóleon idején festett, a hadjáratait megörökítő képeken. Delacroix, David, Géricault, Saint-Quentin már nemcsak a megkövetelt szoborszerű, deklamáló nagyságot, hanem a igazi Gloire-t elhozó karizmatikus erőt érzékelteti nagyszabású művein. Vannak szép és a fénnyel játszó képek ebből a korszakból is, amelyek nem óriásokat, hanem egyszerű embereket ábrázolnak, a híres Ingres Férfiaktja például.
Az impresszionizmus hódításával Monet, Manet, Sisley, Renoir és Degas puhán ragyogó nőket, friss és laza tájképeket festettek, a terem falai fehérben tartva is szikráznak a színkavalkádtól. A békés idill ellen lázadnak a fauve-ok, vagyis a vadak, majd a kubisták, a szürrealisták, a kialakult forma, színharmónia és szabályosság elvetésével. Gaugain-, Cézanne- és Picassó-képek sorakoznak itt. A háborús sötétség a műveken is visszaköszön, a boldog békeidőknek mindörökre vége. Hanty Simon magyar származású festő fekete vásznán már csak kitörési kísérlet a fénynyalábocska. A legmodernebbek: fakeret festmény nélkül, fehér alapon türkiznégyzetek monotóniája, töredezett festékhalmok, amelyek totális ellentétei az első terem büszke, égi-földi dicsőséget sugárzó darabjainak.
Szász Judit