Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Habár számomra a legjobb itthon tölteni az ünnepet, sokszor előfordult, hogy más országokban köszöntött rám a karácsony és távoli tájak ízei fogadtak az ünnepi asztalokon. Mexikóban például – ahol ilyenkor ragyog a trópusi nap és perzsel a hőség, ám még nincs nyár, éppen, hogy véget ért az esős évszak és kezdődik a tavasz – csodálatos vidámság szállja meg a várost és a falvakat karácsony előestéjén. A fiatalok színes öltözékben járják az utcákat, több tízen összefogózva, hosszú, kanyargó sorban, s közben meg-megállnak megcsodálni a házak előtt felállított karácsonyfákat, amelyek leginkább a magyarországi májusfákhoz hasonlítanak. A mexikóiak szentestén halat esznek, a többi napon sült pulykát vagy kappant. A főszerep azonban az édességeké, mindenekelőtt a Yemas de Santa Teresa nevű csemegéé, amely fahéjas-citromos szirupból és tojás sárgákból készül. Hasonlóan kedvelt karácsonyi édesség a mandulatej is, amit pörkölt, cukros mandulából és tejszínből készítenek.
Megéltem napfényes karácsonyt Európában is. Rómában, a gyönyörű Piazza Navonán, a csobogó szökőkutak szomszédságában felvert sátrakban apró, színes agyagfigurákat árusítanak ma is, mint Augustus császár idejében. Hajdanában azonban szerencsét hozó, rontást kivédő ajándéktárgyak voltak ezek a különféle emberi és állati alakokat ábrázoló festett figurák, ma viszont a betlehemi jászol (presepio) kellékei. Az olaszok karácsonyesti vacsorájának főfogása az angolna, ízlés szerint sütve vagy párolva. Az édességek közül semmiképpen sem hiányozhat a panettone, a sok tojással készített, mazsolás kalács, és kedvelt édesség a nugátféle torrone is.
A kontinens északi országaiban a tengeri halaké a főszerep karácsonykor. A norvégok angolnát vagy lazacot készítenek párolt zöldségekkel, uborkasalátával. Újabban, mint tapasztaltam, a hal mellé (vagy helyette) sült libát fogyasztanak almával töltve, áfonyaszósszal. A vacsoráknak elmaradhatatlan kísérője a tüzes, kömény illatú aquavit, amely igen jól esik a kávé mellé. A svédek hagyományos ünnepesti eledele a ling nevű tengeri csukaféle, fehér szószban, vajas burgonyával, amit mustárral és feketeborssal ízesítenek. Újabban sok étteremben karácsonykor is smörgasbordot (büfét) prezentálnak: sokféle hideg előétel, saláta, sült veszi körül a linget, amely mellé negyedekbe vágott kemény tojásokat, rizst és céklát adnak körítésnek.
A franciák legegyszerűbb karácsonyi fogásában is a grande cuisine ízeit lehet érezi, például a gesztenyével töltött sült pulykában, amely különösen Párizsban kedvelt fogás ilyenkor. Az én gyomornedveimet még a pulykánál is jobban felgerjeszti a provance-i vörösboros marhasült, amelyből a gyömbér és a koriander íze, illata árad. Normandiában sült csukát fogyasztanak raitóval, amely olívaolajból, vörösborból, paradicsomból, hagymából, darált dióból, fokhagymából készül, babérlevéllel, kakukkfűvel, petrezselyem zöldjével és rozmaringgal ízesítve. A hozzávalókat hosszú ideig forrdogálni hagyják, amíg jól besűrűsödik, és kapribogyókkal adják asztalra. Lehet, hogy sokan meghökkennek azon, hogy Dél-Franciaországban gyakran fokhagymásan elkészített csigát esznek előételnek a karácsonyi vacsorákon. A desszertek közt olyan nálunk is régóta népszerű sütemény szerepel, mint a buche de noel (karácsonyi fahasábnak lehetne fordítani), amit sokszor eszegettem jóízűen gyerekkoromban, a szülői házban.
