Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A gesztenye kedves kísérője a téli heteknek, jólesően melenget, amikor a hidegben a kezünkbe vesszük a frissen sült gesztenyét, de elmaradhatatlan kísérője a téli együttléteknek is, amikor édes tejszínhabbal megtetézve eszegetjük a finom gesztenyepürét. Az ünnepek idején a spanyolok és az olaszok gesztenyével és néhány szőlőszemmel ajándékozzák meg egymást.
A finom ízű és tápláló gesztenye az egyik legősibb növényi eledel. A geológiai, régészeti adatok szerint már a kőkorszakban Európa területén élő első, nagyobb népcsoportok fogyasztották. Az Ibériai-félszigeten a neolitikumtól bizonyítható a gesztenye fontos táplálkozási szerepe, hazánkban az időszámítás előtti harmadik évezredben már fogyasztották az itt élő emberek. A nemesített gesztenye valószínűleg Kis-ázsiából került Dél-Európába. Xenophon arról ír az Anabasziszban, hogy a masszünoikoszok (örmények) a padláson „gerezd nélküli mogyorót”, vagyis gesztenyét tároltak, amit sütve vagy főzve ettek. Theophrasztosz euboiai diónak nevezi természetrajzában, amely mindenütt terem Görögországban. Vergilius castanea néven említi. A rómaiak sokféle eledelt készítettek belőle, sósat és édeset egyaránt. A magyar konyha a régi időkben leginkább sós ételként fogyasztotta. Egy XIX. századi szakácskönyvben találtam a fogolyhúsos leves receptjét, amelyben „a meghámozott gesztenyéket leforrázzuk, lehúzzuk a barna héját, húslével gyenge tűzön átgőzöljük, szitán áttörjük, kevés liszttel elkeverve, sóval ízesítve, a húslével gyenge tűzön fél óráig főzzük. Tálaláskor beletesszük a fogolyhúst, amellyel a húslevest főztük, pirított zsemledarabokat és egy pár egész főtt gesztenyét”.
Külföldi konyhák gesztenyés fogásai között tallózva találtam az angol konyha néhány figyelemreméltó sós gesztenyés fogására. A gesztenyés-káposztás fogolyét például, amely úgy készül, hogy a megtisztított madarat baconszeletekben és vajban megpirítják, majd vajban szotírozott hagymát és fehér bort adnak hozzá és fedő alatt forrdogálni hagyják. Eközben a gesztenyéket készre főzik, a káposztát sós vízben blansírozzák (előfőzik). Mikor a fogoly már megpuhult, hozzáadják a káposztát, a gesztenyéket és készre főzik.
A gesztenyefőzeléket úgy készíti az angol konyha, hogy a megtisztított gesztenyéket feldarabolja, közben felszeletelt hagymát, fokhagymát szotíroz vajban, bacont pirít, s mikor megpirult, kockára vágott almát ad hozzá. Végül a lábosba teszi a gesztenyét is, borssal, sóval ízesítve készre főzi. Ízletes kísérője csirkének, gyöngytyúknak, pulykának és vadhúsnak, de arra is jó, hogy csirkét, pulykát töltsünk meg vele.
Spanyolországban a tél kedvenc csemegéje a gesztenyefelfújt. Madrid és más városok utcáin járva az ember lépten-nyomon találkozik a castanerával, a gesztenyeárussal, aki hol sült gesztenyét árul, hol pedig narancsos, vaníliás gesztenyedesszertet, amit az emberek helyben fogyasztanak vagy hazaviszik ajándéknak.
