Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Magyarországról érkezett turista Prága belvárosában rövid időn belül némi keserűséggel konstatálja, hogy a cseh fővárosban kisebb a forgalom, nyugodtabb és lakhatóbb Budapestnél. Az éttermek, sörözők pedig – a turisták ostromolta helyek kivételével – érezhetően olcsóbbak. Itt a „pivo” a társas érintkezés kelléke, és létezik olyasmi, hogy „sörkultúra”.
A társas érintkezés kelléke
A prágai sörözők világszínvonalú márkái a Staropramen, a Pilsner Urquell, a Budvar, a Gambrinus, a Velkopopvicky Kozel, a Krusovice és a Radegast. Plzenben a „szakemberek” a XIII. század végén kapták meg a hivatalos engedélyt II. Vencel királytól. A statisztikák szerint évente minden cseh polgárra 165 liter serital jut, amivel világelsők. Václav Havel volt köztársasági elnök pár hónapja úgy fogalmazott: „milyen szerencse a nemzet számára az, hogy a sör alkoholfoka alacsonyabb a bor vagy égetett szesz alkoholfokánál”.
Míg Franciaországban a borról mondják, addig Csehországban a sör a „nem csupán egyszerű alkoholtartalmú ital”, hanem a társas érintkezés elengedhetetlen része. Prágában a kóstolásokat követően a gyakorló sörivó fejében is felmerül az a kérdés, hogy tulajdonképpen itthon mit is iszik sör gyanánt? A sörök korsója a felkapott helyeken 45–60 koronába kerül, ám a hétköznapi kocsmákban 20–25-ért is lehet kitűnő minőséget kapni, azaz, a magyarországi árakhoz képest olcsón mérik a folyékony kenyeret. Ráadásul ezekre a helyekre elsősorban csehek járnak.
Sörszentélyek
A prágai kocsmákban a sörök és a kitűnő sörkorcsolyák – utóbbiak ára a drágább helyeken 200 koronától kezdődik – mellett az is jó, hogy bármely asztalhoz oda lehet telepedni (már ha van hely): jellemzően hosszú fapadokról, lócákról van szó, az ezeken ülők legyenek akár helybéliek vagy turisták, helyet szorítanak az újonnan jötteknek. Korán, délután háromkor érkezünk, így még helyet kapunk a méltán egyik leghíresebb prágai sörözőben, a XX. századi világirodalom egyik legfontosabb alkotója, Bohumil Hrabal szeretett kocsmájában, az Arany Tigrisben. A nagy társalgás közepette egy valamire azonban vigyázni kell: amint kiürül a korsó, a pincérek szemrebbenés nélkül hozzák a következőt, majd újabb vonást vésnek az asztal közepén mosolygó papírcetlire. Fájó szívvel állunk fel, és csak az vigasztal, hogy a Kehelybe vonulunk tovább, természetesen Jaroslav Hasek, a Svejk írójának törzshelyéről van szó. A regényből, pontosabban a derék katona és Vodicka, a magyarfaló árkász párbeszédéből azt is megtudhatjuk, hogy az író prágai tartózkodása idején a legtöbb este, hat órától itt múlatta az időt. („Találkozunk a háború után este hatkor a Kehelyben”.) Elsőre azonban nem sikerül bejutni, népes német csoport vonul be előttünk, ám az ajtóban álló tulaj megígéri, másnap emlékezik ránk. Csodák-csodája, így is történik, másnap sincs hely elvileg, ám bejutunk, „gyere, magyar”, mondja kedvesen sörhasú barátunk. A hatalmas teremben természetesen Monarchia-korabeli Ferenc József kép a falon, jó ételek, újabb korsók, vidámság.
A következő állomás az U Fleku, amely helyen hét évvel Amerika felfedezése óta mérik a sört. Ráadásul a sörfőzde is az épületben található, itt készül a világon egyedülállónak számító, tizenhárom fokos fekete sör, amelynek a titkát féltve őrzik. Ezt követően bekukkantunk a Két Macskába, amely arról nevezetes, hogy idejártak a csehszlovák titkosrendőrség munkatársai.
A sörkorcsolyázás és a csehek
A legtöbb sörözőben csupán egyfajta csapolt sör kapható, amely lényegében a ház specialitása, és ez működik az étkek esetében is. A cseh konyha kitűnő, igaz, az ételek nehezek. Prágában járva kóstoljuk meg a hagyományos disznóhús, knédli, káposzta hármast, és a rostélyos húsokat, amelyekhez bőségesen adnak szószt. Kedvelt desszert a gyümölcsös knédli és a palacsinta. Másnaposság ellen legjobb a pacalleves vagy a savanyú leves.
A csehekről többen mondták itthon, hogy kicsit maguknak valók, nem barátkozóak, ám mi nem ezt tapasztaltuk. Szívesen elmagyarázzák, hogy a sör lehet világos (svetlé) vagy barna (cerné), a legtöbb sör tíz vagy tizenkét fokos, de van tizennégy és három fokos is. Ismerik a „rigolettót”, a barna és világos sör keverését, itt rezané a neve.
A dobozos sörről lesújtó a véleményük. Ha az ember sört akar inni otthon, akkot kannával illik elmennie a kocsmába. Amikor idáig jutunk, megjelenik egy ember, kezében vödörrel, ám cseh ismerőseink meg sem lepődnek. Lelkiismeretünk megnyugtatása érdekében másnap Bohumil Hrabalt idézzük: „a máj el van gyötörve, de azok a gyönyörű vesék”. Ez tulajdonképpen nem is vicc, a cseh orvosok a vesebetegek számára kúraként napi két-három liter plzeni sört írnak elő.
