Ajándék a végzettől címmel Márai Sándor 1937 és 1942 között a Pesti Hírlapnak írt tárcáit gyűjtötte össze – Székely Ádám válogatásában – az életművet gondozó Helikon kiadó. Az a Márai-kép, amely az Erdély és a Felvidék visszacsatolásával kapcsolatos írások alapján kialakul az olvasóban nem a napló- és füveskönyv-író, kétségbeesett és keserűen tisztánlátó író portréja – mondta a kötetet bemutatóján Romsics Ignác történész. Véleménye szerint ez az ember akkor még hitt, és elragadtatott volt Hitler és vazallusa, Horthy iránt.
Márai – aki a kassai Grosschmid család sarja volt, a filmrendező Radványi Géza fivére – soha nem tudta megemészteni a trianoni országcsonkulást. Ez szakította el húsz évre imádott szülővárosától, rokonaitól, az általa egyedül követnivaló példának tartott felvidéki patríciusmentalitástól, amely a tudásközpontú életszemléletben, utazásokkal megszerzett ismeretekben és nyelvtudásban, valamint a családi ipar folytatásában nyilvánult meg, nagy magyarságtudattal fűszerezve. (Ugyanezt értékelte később, amikor eljutott az általa felszabadítónak tartott Horthy kísérőjeként Erdélybe.)
A fájón lüktető seb begyógyulni látszott, amikor 1938 novemberében Horthyt újságíróként kísérhette a Felvidékre. A csehekről, főleg a gonosznak tartott Benesről és a román Titulescuról a maró gúny hangján szólt, a magyar területeket megtartani nem tudó Apponyiról és a többi diplomatáról viszont dicsérettel. Hitlert és a neki engedményeket tevő Chamberlain angol miniszterelnököt, a Ducét és Ciano grófot, az olasz külügyek irányítóját mint a magyar haza és néplélek egyetemes megsegítőjét ünnepelte. A visszacsatolással semmilyen politikai problémája nem volt, annak igazságosságában nem kételkedett, az összes, e könyvben szereplő cikk ünnepi emelkedettséggel íródott. Nincs szó benne a zsidótörvények hatásáról, a munkaszolgálat keserveiről – egy cikk foglalkozik a némán szenvedő és ebben felmagasztosuló magyar sebesült honvédekkel –, s a világháború mélyen igazságtalan okairól.
Később, a borzalmakat látva, szeme elől lehullt a hazafias hályog: iszonyú maró őszintesége ennek a tisztánlátásnak a gyümölcse – keserű és nehezen emészthető, de ez az igazi demokrata érzelmű Márai. A háború elején még elfogult felvidékisége nem tette lehetővé, hogy belássa: a trianoni csonkulást egy hosszú és rossz nemzetiségi politika érlelte tragikussá. Mai követőinek a határok nélküliséget kellene propagálniuk, hogy egymással kooperálva, gyűlölködés nélkül ezek a nyolcvanéves sebek végleg a múlt lezárt részébe tartozzanak.
Szász Judit