Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Belgium tudvalevően kétarcú ország: a vallon tartományokban a francia szellem érződik, az utcákon, a buszokon és a boltokban franciául beszél mindenki, a flamand országrészekben viszont egy másfajta nyelvvel találkozhatunk, amely a hollandival olyannyira rokon, hogy a flamand írók többnyire holland kiadóknál publikálják műveiket. Ez a kétarcúság gasztronómiai szempontból csodálatos eredményeket hozott, valósággal megtermékenyítette, sokszínűvé tette az ország konyháját: a vallonok franciás konyhaművészetét remekül egészítik ki a flamand specialitások. A vallonok a középkor óta híres bortermelők. (Mi magyarok is hasznot húztunk a tudásukból, hiszen IV. Béla király a XIII. században vallon szőlészeket telepített Magyarországra.) A flamandok viszont nemcsak a kiváló sörök készítésének mesterei, de a sörrel való főzésnek is.
Flamand specialitás a waterzooi, a nevezetes halleves. Ez állítólag onnan származik, hogy amikor a halászok nem tudták eladni az egész fogást, a maradék halakat szétosztották egymást között, s azokból zöldségek és némi fehérbor hozzáadásával levest készítettek. Időközben a waterzooi receptje finomodott, manapság már homárt, tejszínt is adnak hozzá és különféle tengeri kagylókkal gazdagítják. Ezenkívül a waterzooinak van egy csirkéből készített változata is, amelyhez a megtisztított csirkét citrommal bedörzsölik, majd egészben lábosba teszik és annyi vizet adnak hozzá, hogy félig elfödje az állatot. A vizet hagyják felforrni, leszedik a keletkező habot, majd két megtisztított hagymát, egy-két szem szegfűszeget, egy szeletekre vágott zellert, néhány póréhagymát, felszeletelt sárgarépát, petrezselyemzöldjét, babérlevelet, kakukkfüvet adnak hozzá, sóval és borssal ízesítik. Amikor egy keveset főtt, a csirkét kiveszik, feldarabolják, tálba teszik és ráöntik a levest. Külön tálban adják asztalra a főtt zöldséget, amelyre egy kis vajat tesznek, finom zsemlyemorzsával és apróra vágott petrezselyemzöldjével meghintik.
A legfinomabb belgiumi franciás ételek az Ardennek hegyes-völgyes vidékéről származnak. Az ardenneki sonka például, amelyet egy helyi sertésfajta húsából készítenek. A sonkákat illatos füvekből, ecetből és sóból készített páclében pihentetik, majd hideg füstön füstölik, ezt követően pedig még 18 hónapig hagyják szellős padláshelyiségben érlelődni. Az Ardennek egy kis falujának vendéglőjében felejthetetlen találkozásom volt a vadhúsokból készített fogásokkal. Nagyon ízlett a vadkacsapecsenye, amelyet Jaques Buchet, a vendéglős-szakács készített számunkra. Először savanyúkáposztát hevített fehérborban, majd a vadkacsamellet sütötte meg mindkét oldalán vajban. A káposzta levét tejszínnel, mustárral, sóval és borssal ízesítve szószt készített, s ezzel meg a savanyúkáposztával körítve szervírozta a vadkacsapecsenyét. Még ezt is „überolta” a másnap kóstolt vadmalacragu, amely ugyancsak az Ardennekben elejtett vad húsából készült, s kakukkfűtől és babérlevéltől illatozott – ennél ízletesebb vadhúsfogást ritkán ettem még életemben.
A sörrel való főzés a brüsszeli konyha specialitása. Amikor először rendeltem carbonnade fogást egy ottani vendéglőben, a francia neve alapján azt hittem, hogy valami rablóhúsfélét kapok majd. Ehelyett párolt marhahúst hozott a pincér. Meghökkenésem azonban megenyhült, majd kellemes hangulatba fordult, mert a carbonnade – ha nem is faszénparázson sült hús volt – igen jóízű, élvezetes fogásnak bizonyult. Készítéséhez a marhahúst 5-6 centiméteres szeletekre vágják, a húst sózzák, borsozzák, lisztben meghempergetik, majd vaj és olaj keverékében kisütik. Miután kiveszik a húst a serpenyőből a benne lévő zsiradékban hagymát pirítanak szép aranyszínűre, majd ezt is kiveszik. Egy megfelelő nagyságú lábosba olajat öntenek, s a lábosban rétegesen egymás fölé berakják a húst és a hagymát, a tetejére kakukkfüvet, bazsalikomot, petrezselymet tesznek. Ezt követően a serpenyőbe – amelyben előzőleg a húst, majd a hagymát sütötték – egy pohár sört öntenek, egy kis sót tesznek bele és néhány percig forralják, majd a lábosban lévő húsra öntik a sört, s fedő alatt addig főzik, amíg a hús jól átfő, mintegy két és fél óra hosszat. A carbonnade-ot általában párolt burgonyával körítve tálalják.
