Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ruud Gullitot orknak öltöztették ebben a Múmia remake-ben, amely nyilván valami tévedés folytán került az Alien vs. Predator (AVP) dobozába, hogy aztán a sokszorosítás után elinduljon világkörüli útjára. A halál (illetve az őt megtestesítő hús-nyál szörny) ezúttal az Antarktiszon fenyegeti az emberiséget, az utóbbinak esetünkben a humanoidok személyében furcsa szövetségese is támad.
A film hosszú, de annyira nem fárasztó intrójában látjuk összegyűlni a Mission Impossible szakértőcsapatát, akiket egy Rupert Murdoch típusú milliárdos trombitált össze. Van itt a legkülönbözőbb eredetű hieroglifákat szinkrontolmácsolni képes olasz régész, fekete bőrű sarkköri idegenvezető, valamint kommandósnak kiképzett személyi titkár. Továbbá ha már Danny Boyle nem vállalta el az előző rész rendezését, legalább Spud (Ewen Bremner) megjelenik a Trainspottingból – reméljük, nem csinál komolyabb karriert Hollywoodban. Szerencsére, amire éppen megjegyeznénk a sok-sok mesterembert, már meg is haltak és/vagy bebábozódtak, és csak az egyik ork mellé inasnak felcsapó fekete bőrű Sanaa Lathan marad harcképes.
A bonyolult nevek ellenére nagyon hiányzik innen egy Sigourney Weaver vagy Winona Ryder, kár, hogy a producerek szerint színészek nélkül is lehet filmet csinálni. Ami hátrány, azt ugyanakkor egyben előny is: tényleg elgondolkodtató egy emberek nélkül játszódó filmet nézni, hiszen még az erre egyébként megfelelő táptalajt nyújtó sci-fi horror zsáneren belül is az emberhősös történetek dominálnak.
A rendező P. W. S. Andersonnak különös érzéke van a militáns hipergagyihoz, ezt – az egyébként agyatlanságában is szórakoztató – Kaptárban már bizonyította (mondjuk azt az akcióhőssé avanzsáló Milla Jovovich is elvitte valamennyire). Emellett még a legelszántabb Alien-rajongók is be kell, hogy lássák: ő nem az Alien-sorozat James Cameron vagy David Fincher szintje, és akkor még Ridley Scottról nem is beszéltünk.
Ha valamit sajnálni lehet, akkor az, hogy ezzel a szuperhős marketinggel (lásd még Batman vs. Superman) teljesen súlytalan irányba vitték el az eddig nevetségesnek éppenséggel nem mondható Alien-sorozatot. Lehet, hogy a Mekiben a gyerekmenü mellé jól lehet majd adagolni a fröccsöntött nyálas kis szörnyembriókat, de úgy tűnik hogy ezzel a folytatással végleg búcsút mondhatunk a Bolygó neve: halál típusú metafizikai horrornak. Az utolsó képből aztán a napnál is világosabbá válik, hogy nemsokára jönnie kell a folytatásnak. Jöjjön, persze, mindenképpen, a címe pedig az lehetne, hogy Alien vs. Shrek. Mi azonban inkább ezen a ponton kiszállnánk.
