Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az After Crying (AC) legutóbbi CD-jét kezünkbe véve elsőre Rejtő Jenő hatása szembetűnő a számcímekben (Invisible Legion, Bone Squad) és idézetekben. Aztán a lemezt a lejátszóba betéve valami egészen különleges dolog kezdődik: egy fanfáros felvezetővel utazásra indulunk a futurisztikus Globevillage-ben, miközben a Technopolis Radio műsorát hallgatjuk. A gyakran a progresszív vagy szimfonikus rock skatulyába helyezett AC ezzel a lemezzel végleg felszabadította magát minden zenei korlát alól. A szintetizátor vonós hangzásai finoman keverednek az élő fúvósokkal és az elektromos gitár hangjával.
Felszáll a gépünk, a business osztályon ülünk (Welcome on Board), kifizetünk előre minden mosolyt. Aztán a rácsapunk a távkapcsolóra (Remote Controll) és folytatódik a belső utazás. Egy könyörtelen vízióba ringatott minket a televízió: műholdak ellenőrzik a reklámszövegeket mantrázó kisgyerekek munkahatékonyságát. Majd elkezdődik az Új világ programjának telepítése a házi PC-nkre: a setup-varázsló elkezdi felmásolni az elemeket a merevlemezre. Emberi jogok, evolúció, szabadság, demokrácia, majd felteszi a monopóliumokat, a rabszolgaságot, a médiát és a háborút. És a telepítés végeztével újraindul a rendszer: káosz az ütemekben, a hangszerelésben, egzaltált dzsesszes zongorafutamok vezetnek végig minket az Új világon. Aztán egy Bartóktól ihletett este, de már nem a székelyeknél, hanem Globálfaluban. Itt van persze még a több mint tizenöt perces, monumentális Secret Service – de valamit hagynunk kell felfedezni az olvasónak is. Ha mindenáron kellene valami negatívumot említenünk, az a néha furcsa női ének, és Bátky BZ Zoltán kicsit hátrakevert, színtelen hangja (de ez talán csak kisebb részben az ő hibája, az énekes a saját zenekara, a Wendigo príma EP-jén már nagyon meggyőző).
A lényeg ezzel a lemezzel kapcsolatban az lenne, ami már csak néhány dohos zeneakadémiai szobában nem nyilvánvaló: a zene, a kultúra egységes. Tökéletesen megfér (sőt erősíti egymást) egy lemezen Bartók, egy rapbetét, a King Crimson és a modern elektronika. Egy másik szempontból is meghatározó az AC anyaga: a rockzene – ahogy a Beatrice vagy az Edda tette a 70-es évek végén – társadalom- és rendszerkritikai mondanivalót fogalmaz meg, egyfajta radikális rock’n’rollként. Mindehhez járul még az, amit hagyományosan csak körítésnek hívunk, de itt fontos gondolathordozó alkotóelem: a lemezborító, a zenei és szövegidézetek, a színpadi látvány. Ebben a tekintetben az After Crying tényleg a Premier Ligában játszik, a hetvenes évek Genesisének örököseként.
Észre sem vesszük, és a lemezbe merülve eltelik több mint egy óra. Hogyan is fejeződhetne be másképp egy ilyen show: folytatódnia kell – az életben. És feledve mindent, már újra nyúlunk is a minket irányító távirányítóért.
