Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az utóbbi időben egyre több magyar turista látogat el Portugáliába. Az egyik ottani legenda szerint az államalapító és az ország első királya, Alfonz Henrik magyar királyi vérből származott, mivel apja Árpád-házi királyi herceg volt. A legújabb történeti kutatások ugyan cáfolják ezt, de Luís de Camőes nemzeti eposzában, a Lusiadákban daliás magyar hercegre hivatkozik: „közöttük Henrik egy magyar királynak/volt a második fia, mondják/Portugáliát kapta” - tudjuk, a tudomány állíthat bármit, a legenda tovább él.
A portugál-magyar kapcsolat egy másik szála a gasztronómiában fedezhető fel: a portugálok ugyanúgy kedvelik a leveseket, mint a magyarok. A tengerparti kis ország nemzeti eledele a caldo verde, vagyis a zöld leves, amelyet a Galizia tartományban termesztett speciális káposztából, a cueva galegából főznek, fűszeres kolbász, hagyma, fokhagyma hozzáadásával és kukoricakenyeret esznek hozzá. Nagyon népszerűek a zöldséglevesek is, amelyeket minden elképzelhető zöldségből készítenek, pürésítve. A legtöbb zöldséglevesbe répát, tököt is tesznek, ettől kapják szép, aranysárga színüket. Népszerű fogás a sopa de pedra, a kőleves is, amely fűszeres kolbászból, véres hurkából, frissen fejtett babból és sokféle zöldségből készül. Nevét onnan kapta, hogy egy gondosan megtisztogatott, megmosott követ tesznek a tálba, amikor a levest tálalják, melléje friss kukoricakenyeret adnak. Többféle kenyérlevest is készít a portugál konyha - eredetileg a szegénység hozta létre ezeket -, olívaolajat, fokhagymát, friss korianderleveleket főztek bele, s ha éppen volt, tojást is. Manapság azonban homárral, kagylókkal s egyéb tengeri gyümölccsel gazdagítják a kenyérleveseket.
A tengerparti országban természetesen kedveltek a hallevesek is, valamint a tenger gyümölcseiből készülő egytálételek. Az algarvei módra készült egytálételbe négy-ötféle halat tesznek, továbbá kagylókat, hagymát, paradicsomot, zöldpaprikát, burgonyát és vöröshagymával, fokhagymával, szerecsendióval, borssal, babérlevéllel, száraz fehérborral ízesítik.
Az étkezési szokások Portugáliában igencsak eltérnek a magyaroktól. A reggelit nem veszik komolyan, helyette már délelőtt elfogyasztanak egy petiscót, amit később újabb petisco vagy salgade követ. A portugál életstílushoz egyébként szinte elválaszthatatlanul hozzátartozik, hogy az ember betérjen egy presszófélébe, s ott elfogyasszon egy pohár bor mellett némi hideg halat és salátát vagy olívaolajban sült hal- vagy húsféleséget. A petiscónak megszámlálhatatlanul sok változata van: sült tengeri angolna fűszeres páclében sült hagymával, tőkehal hidegen salátával, dinnye sonkával, sült sertésmájszeletek fekete kenyéren, csiga fokhagymás szószban. Ugyanígy a salgadénak nevezett pástétomfalatoknak is számos változata van: például a tőkehalból, burgonyából és zöldségfélékből készült kis krokettek, a rákhússal töltött tésztából készített ,,batyuk” vagy a darált húsokkal töltött „tésztaháromszögek”.
Ami a húsféléket illeti - a portugálok kedvence a marhahús. Igen büszkék arra, hogy sikerült évszázadok során is megőrizniük a kiváló barrosao fajtát, amelyet hagyományosan Angliába exportálnak, ahol annyira kedvelik, hogy a portuguese beef (portugál marhahús) a legjobb marhahúsok jelzője. Mint a mediterrán országokban általában, a juh- és a kecskehús is igen népszerű. Az escapada de borrego, a juhragu úgy készül, hogy a kockára vágott húst olívaolajban fokhagymával szotírozzák, majd finomra vágott vöröshagymát, borsot adnak hozzá, meghintik paprikával, ízesítik ecettel, fehérborral, babérlevéllel és készre főzik. Tálaláskor a tányérokba egy-egy szelet fekete kenyeret tesznek, arra húsdarabokat raknak, majd egy kis szószt öntenek rá. Vörösbort kínálnak hozzá.
