Nemcsak szerelmes, de kimondottan erotikus, mondhatni már-már pornográf művek és szemelvények jelzik, hogy irodalmi klasszikusaink valóban hús-vér emberek voltak, akik tehetségük és szómágiájuk révén meg tudták alkotni a kifejezhetetlen (négybetűs) szavak finom szinonimáit, értékeit. Ki gondolná a fennkölt Kazinczyról, a nyelvújítás atyjáról, hogy milyen élmények felelevenítésére használta a szavakat? Csokonai Vitéz Mihályt mi csak a búbánatos, Lilláért epedő, majd meg is haló szegény, rongyos gúnyájú poéta-szerepében ismerjük, illetve engedi ismerni az irodalomtörténet kilúgozottsága. Ám őt is majd' szétvetette a férfiúi vágy, s ezt nem is szégyellte kalamárissal lekörmölni. A Petőfi Irodalmi Múzeum kiállításán az is kiderül, hogy az erotika szót – akkor még a szerelem szinonimájaként – először Csokonai használta a magyar irodalomban.
Móricz Zsigmond, Ady Endre persze tett is róla, Hunyady Sándorral, Karinthyval karöltve, hogy életük végre olyan habzó és vad legyen, mint a leírt sorok a regényeikben, verseikben. De a többiek, akiket szemérmes, nemnélkülivé silányítottak a doktrinerek, most a tárlat jóvoltából kitörhetnek ebből a gubóból. Arany János például, a nagyszerű családapa, hű férj, nagyszerű és lelket nemesítő költemények koszorús költője, most kiderül – ahogy a tárlatrendezők írják –, „kettős könyvelést” végzett. A terembe egy Janus Pannonius-idézet vezeti be a látogatókat, bizony szem-száj eláll ennek olvastán.
Az irodalmi szövegeket aktok és erotikus jeleneteket ábrázoló képzőművészeti alkotások színesítik, mint Zichy Mihály gróf művei, akit általában Az ember tragédiája és az Arany-balladák bravúros tehetségű illusztrátoraként és a grúz királyi udvar festőjeként ismerhetünk.
Félhomályban budoár hatalmas ággyal, Hunyady Sándor-idézetek a Vöröslámpás házból: ez az erotika pénzért vehető válfajának költészete. Nagyjaink legtöbbje ezt a műfajt se hagyta ki. Azért a dolog böjtjéről is olvasható idézet: Ady Endre kesergése Mihályi Rozália csókjáról, ami tudvalevőleg vérbaját okozta.
Helyet kapott még a hetvenes évek legnagyobb irodalmi huncutsága, Weöres Sándor Psychéje is. A költő-drámaíró fenomenális érzékkel jelenítette meg a hippikorszak kellős közepén, a párt által prűddé tett Magyarországon az életbe, szexbe szerelmes Lónyay grófnőt, akiről Gyulai Líviusz készített kicsattanóan gyönyörű rézkarcokat. A terem közepén a kiállítást szimbolizáló szökőkút áll. Az élet él, és a betűtenger alatt is élni akar.
Szász Judit