Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A sok importált paradicsom után végre, mindannyiunk örömére kapható a szabad földben termesztett hazai is. Ma már nehéz elképzeli, hogy a mai nagyanyák-nagyapák ifjúkorában a paradicsomot leginkább csak főtt formában fogyasztották. Akkor a nyár egyik nagy eseménye a háziasszonyok számára a paradicsom eltevése volt, a családtagok együtt mosták, főzték, ízesítették, szitán áttörték és üvegekbe töltötték, majd jött a száraz gőzölés. Még elmesélni is alig merem, hogy hajdan volt katona koromban mennyire meglepett mindnyájunkat, amikor egy akkoriban Erdélyből idekerült fiú nyersen falatozta a paradicsomot.
A paradicsom már korán, azt követően jelent meg Magyarországon, amikor a konkvisztádorok áthozták Európába őshazájából Peruból, ahol tomatl volt a neve. Angliában, Franciaországban és más nyugat-európai országokban sokáig csak dísznövényként termesztették – akárcsak a burgonyát és a paprikát – mert azt hitték, hogy termése mérgező. Magyarországon a XVII. századtól termesztették, fogyasztásáról még Csapó József 1775-ben megjelent könyvében lebeszéli az olvasókat, megjegyezvén, hogy „a gyümölcsei akkorák, mint egy barack, de szép karmazsin színűek. Nem tanácsos a gyümölcsöket enni, mert az ember eszét megcsonkítják”. Viszont Hofmannsegg gróf, aki ugyancsak a XVIII. század végén járt Magyarországon, már úti beszámolójában azt írja, hogy nagyon ízlett neki a paradicsommártás, amivel vendéglátói traktálták.
Az étkezésben a paradicsomnak a mediterrán országokban volt és van mindmáig megkülönböztetett szerepe. A spanyol étkezés kedvelt nyitánya például a Sopa Veronica, amely úgy készül, hogy a meghámozott és kimagozott paradicsomot vajban szotirozzák, majd vizet, paradicsompürét adnak hozzá, főzik, lehűlni hagyják, szitán átpaszírozzák, újból felforralják, végül tálalás előtt tejszínt adnak hozzá. Itália minden régiójának megvannak a saját paradicsomos fogásai. A szicíliai konyha kitűnő paradicsomos spagettije úgy készül, hogy a feldarabolt paradicsomokat tűzálló cserépedénybe rakják, fokhagymát, bazsalikomleveleket adnak hozzá, ízesítik, majd felteszik főni mérsékelt lángon. Időnként kevergetve főzik, amíg besűrűsödik, ekkor olívaolajat adnak hozzá és még néhány percig tovább főzik. Közben a spagettit megfőzik, s az al dente főtt tésztát a paradicsomos mártással (sugo) és kecskesajttal tálalják.
Az olasz csizma déli részén lévő Kalábria egyik kedvence ilyenkor nyáridőben a sült paradicsom. A megmosott, megszárított egész paradicsomokat faszénparázson sütik. Sóval, borssal ízesítenek egy kevés olívaolajat, jól összekeverik, majd ezzel leöntik a paradicsomot és friss házikenyér-szeletekkel tálalják. Itália középső részében, Lazio tartományban a töltött paradicsomot kedvelik leginkább. A rizses tölteléknek csodálatosan finom ízt ad a hozzáadott bazsalikom, fokhagyma, origano és a „szűz” olívaolaj, amelybe még belerakják a félbevágott paradicsomok belső részét is. Kis, tűzálló csészékben, nyers burgonyaszeletekre rakva helyezik el a megtöltött és összerakott paradicsomokat és sütőben sütik háromnegyed óráig. Melegen körítésnek, hidegen előételnek szolgálják fel. Itália egy másik régiójában – Umbriában – sajátos módon, kenyérmorzsával töltik meg a paradicsomokat. Finomra vágott petrezselyemzöldjével, fokhagymával, olívaolajjal és tojással keverik össze a kenyérreszeléket, ezzel töltik meg a paradicsomokat, majd vagy faszénparázs fölött, vagy olajjal kikent tűzálló tálba rakva, sütőben, 200 Celsius-fokon sütik meg.
