Még emlékszem azokra az időkre, amikor a nagymama korú hölgyeknek, de a fiatalabbaknak is az uzsonna jelentette a kellemes társasági együttlétet és a kikapcsolódást. Délutánonként asztal mellé telepedve tejeskávét ittak - amelyet habbá vert tejsűrű borított -, hozzá kalácsot eszegettek, meg tortákat, süteményeket. Azokban az időkben volt ez így, amikor még nem jelentek meg az eszpresszók, amelyek manapság a délutáni és esti találkozásoknak adnak helyet dupla fekete vagy kapucsínó kíséretében.
Az uzsonnázás divatja az 1800-as évek elején kezdődött Pest-Budán, együtt bontakozott ki a polgárosodással, a városiasabb életmóddal és szokásokkal. A csak egy kávéra szóló meghívás fokozatosan az egymáson túltevő, többnapos előkészületekkel járó, kuglófos, kalácsos, tortás, aprósüteményes vendéglátássá terebélyesedett. Jóval később, a XIX. század vége felé történt ebben döntő változás, amikor 1884-ben Bauer Samu cukrászmester megnyitotta az akkori sajtó szerint szemkápráztatóan igényes cukrászdáját az Andrássy úton, amelyben külön uzsonnatermet nyitott a hölgyek számára. Ebben a cukrászdában lehetett a fővárosban először habos és csokoládés kávét kapni. A siker olyan nagy volt, hogy Bauert hamarosan elkezdték utánozni, számos cukrászdában alakítottak ki uzsonnatermeket, köztük a város legrégebbikében, a Ruszwurmnál is.
Az uzsonnák elmaradhatatlan kísérője, a kuglóf osztrák specialitás. A hagyomány szerint a bécsi gugelhupf került át Magyarországra és honosodott meg Európa sok más országában is, valójában azonban már a rómaiak ismerték és készítették ezt a süteményt. A legkorábbi kuglófformát állítólag a magyarországi ásatások során találták meg a régészek. A maiakhoz igencsak hasonló, bronzból készült római formákat találtak a Rajna völgyében és Franciaországban is, a különbség a maihoz képest csupán annyi, hogy kisebb a közepükün lévő bemélyedés. Nem tudni, hogy a rómaiak élesztős vagy piskótatésztából készítették-e, de a régészek úgy vélik, hogy a kalács formája a Napot idézte. Az biztos, hogy a kuglóf eredeti neve, a gugelhupf osztrák származású, egyes vidékeken ma is gugelnek nevezik az asszonyok golyót (kugel) formázó fejviseletét. Az is a kuglóf osztrák legendaköréhez tartozik, hogy Ferenc József igencsak kedvelte, szeretője, Schratt Katalin gyakran készített a császárnak gazdagon töltött kalácsot, amely császárkuglóf néven létezik azóta is. Egy korabeli recept szerint a császárkuglóf készítésénél először is vajat, cukrot, reszelt citromhéjat és tojássárgát kell habosra keverni. Ezt követően feldarabolt mandulabelet és mazsolát kell hozzáadni, jól elkeverni, majd óvatosan bele kell tenni a keményre vert tojáshabot, a lisztet és sütőport. Az így kapott masszát kivajazott kuglófformába kell tölteni, és közepes lángon úgy megsütni, hogy a sütés első félidejében kissé nyitva kell hagyni a sütő ajtaját.
