Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mikor a legjobb a zöldborsó? Ilyentájt, amikor még olyan zsenge, hogy fejtés közben elfogy a fele, pedig nyitányul csak levesre valót vesz belőle az ember. Aztán később nyáron, amikor a szemek haragoszöldre feszülnek héjukban, már le se kerülnek az étlapról a zöldborsós fogások.
Aki azt hinné, hogy a zöldborsó viszonylag új növény a magyar konyhában, igencsak téved, hiszen Lippai János, a tudós püspök XVII. század végén írt nevezetes könyvében, a „Posoni kert”-ben már elismerően írt róla: ,,Az hüvelkes borsót mind főve, mind nyersen eszik, kiváltképpen a héjatlant, mikor tudni illik még zöld és szinte meg sem érett. Hüvelkestül főzik, főképpen, mikor tyuk-fiat, húst, halat főznek véle”. Figyelemreméltó, hogy a püspök éppen XIV. Lajos idejében emlékezett meg népszerű magyarországi eledelként a zöldborsóról, akkor, amikor a francia grande cuisine világába is először vonult be ez a zöldség. La Quintinie, a király híres kertésze a karfiol és az articsóka mellett bevezette a versailles-i királyi kertben a zöldborsó termesztését is. A növényt Olaszországból hozták, a Napkirály már első kóstolásra igen élvezetesnek találta, s ezután már állandóan szerepelt az uralkodó étlapján. Érdekesség, hogy a zöldborsó valóságos sznobisztikus divathóborttá vált ebben az időben. A nyalánk márki című vígjáték szereplője 100 livre-t fizetett háromnegyed liternek megfelelő zöldborsóért. Madame Sévigné 1696-ban egy levelében azt írta, hogy „vannak hölgyek, akik - miután a királlyal vacsoráztak - otthon cselekvés előtt, még egy kis zöldborsót esznek. De hát ez a divat, ez a mánia.”
A régi magyar konyha, egy XIX. század eleji szakácskönyvből származó remek receptje az articsóka zöldborsóval: „Leforrázva az articsókát sós vízzel, vedd ki a belét. Fojtsd be aztán a zöld borsót vajba, zöld petrezselyemmel. Csinálj egy kis vajmártást. Apríts öszve kockára egy kis sült borjúhúst, adj hozzá valami keveset a vajmártásból, a zöld borsót, egy kevés szerecsen dió virágot, egy kis tört borsot, s egy kanál tejfelt is. Töltsd meg ezzel articsókát. Tedd a többi vajmártásba, forrald fel jól, s készen lészen. Rántott lud májjal cifrázhatod fel.”
