Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az ezer tó országának nevezett Finnországban valójában hatvanezernél is több tó vize csillog az erdőségekben és a kopárabb karjalai tájakon. Azt képzelhetnénk, hogy a magyarországinál zordabb éghajlat, a mostohább természeti viszonyok közt a finn koszt egyhangúbb a mienknél. Ám ez koránt sincs így, hiszen északi rokonaink szakítottak a régebbi zsíros, szénhidrátokban dús ételeikkel, s áttértek a vitaminokban és állati fehérjékben gazdag táplálkozásra. A változás egyik fő eredménye a salátakultusz, amihez fogható kevés országban létezik. Nincs étkezés saláta nélkül, ám ez sosem válik unalmassá, mivel sokféle mártással készítik: majonézzel, tartárral és elsősorban kaporszósszal, lévén a kapor a finn ételek kedvenc ízesítője. Még hideg húsok, halak járulnak a salátákhoz, mivel a saláta lehet étvágygerjesztő előétel vagy körítés, de sokszor az étkezés fő fogása is.
A táplálkozás korszerűsödése korántsem jelenti azt, hogy a finnek lemondtak volna hagyományos konyhájuk gyomrot megörvendeztető ízeiről. Kár is volna, mert a finn gasztronómia igen sokrétű és változatos: az elmúlt évszázadok alatt átvette és saját ízlése szerint módosította a svéd, az orosz és a dán konyha egyes főzési szokásait. De milyen a hagyományos finn ízlés? Egy kicsit rokon a magyarral, mert szereti a természetes, eredeti ízhatásokat: a súlyos öntöttvas lábasokban és serpenyőkben párolt és sütött marha- és sertéshúsok finom ízeit; a héjában főtt krumplit, amely vajjal áttörve elengedhetetlen kísérője a húsételeknek; a fával fűtött kemencékben sütött kenyeret, amelynek számtalan változata van, a fekete parasztkenyértől a hófehér cipóig. (A kenyértészta egyébként több hagyományos finn húsétel elkészítéséhez is hozzátartozik, mint vele együtt sülő göngyöleg.) A fűszerezésnél azonban megszűnik a „finn-magyar rokonság”, hiszen a finn konyha nem kedveli az erős fűszerezést, inkább az enyhén pikáns ízeket részesíti előnyben. A galuska és a főtt tészta sem tartozik nyelvrokonaink kedvencei közé, a sült tésztákat, a különféle kompótokat és desszerteket jobban kedvelik. Az irodalmi vonatkozású receptek ugyanakkor a finn és a magyar szakácskönyvekben is szép számmal megtalálhatók. Jellemző, hogy nálunk Jókai bableves van, s Mikszáth Kálmán tiszteletére Palóc levest kreált a dinasztiaalapító Gundel János, Finnországban viszont a költő Runeberg nevét mandulatorta, a Kalevalát összeállító Lönnrotét pedig egy puncsos piskótaköltemény őrzi.
