Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az én receptem sikere az, hogy gyakran ismétlem magam, és így hosszabbnak tűnik a könyv – a marketingesek ezt nevezik hozzáadott értéknek. Igazából a könyvben található hasonlatok annyit sem érnek, mint egy menyét a nagykabátban – vallja Scott Adams a Dilbert-elv című mű bevezetőjében.
Aki esetleg abban a hitben élt, hogy a képregények világa és a munkahelyi mélyfilozófia között komoly űr tátong, az alaposan csalódik. Nincs olyan szituáció, amelyet három-négy kockában ne sikerülne Adamsnek karikíroznia. A jelek szerint Dilbert és Dogbert megalkotója igencsak otthon van a főnökök, az értekezletek és egyéb „munkahelyi turpisságok” világában. Az újságokból – különösen a Figyelőből –, valamint a HR-tárgyú cikkek illusztrációiból jól ismerhető Dilbert és kis csapata (Dogbert, Alíz, Robika és a Főnök). A könyvben fut még egy csomó abszurd figura: például beszélő, szadista állatok, kőszörnyekre hasonlító könyvelők és egyéb alkalmazottak. A lehetetlen szereplők és nem létező arcvonásaik ellenére a könyvet leggyakrabban azzal a megjegyzéssel fogadják a – nagy-, közép- és kis- – vállalati dolgozók: „Nahát, ez pont olyan, mint nálunk!”
Adams eredetileg a munkahelyi hülyeségről írt egy rövid, ám velős cikket 1995-ben a The Wall Street Journalban. A rengeteg válaszlevél hatására született meg a könyv, amely a frappáns történetek köré komoly élményanyagot és már-már saját filozófiává összeérő történetgyűjteményt csoportosít. A szerző hitvallása, hogy az üzleti élet abszurd: „ésszerű viselkedést várunk másoktól, még ha mi magunk ésszerűtlenül viselkedünk is”. Véleménye szerint nem az üzleti élet hozza ki belőlünk az ostobaságot, de talán itt a legfeltűnőbb.
A könyvben egy olyan szerzőnek a – gyakorlatban soha ki nem próbált – tanácsait olvashatjuk, aki eddig legfeljebb a macskáit irányította sikeresen. A tematika pedig igazán sokatmondó: az alapvető vezetői hazugságok és az alkalmazotti stratégiák után megismerkedhetünk egy szervezet minden fontosabb szereplőjével és feladatával; különös tekintettel az értekezletekre és a csapatépítésre. Aki pedig rákapott Adams bölcsességére, mindenképpen olvassa el Dogbert (szigorúan titkos) vezetői kézikönyvét is.
