Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
ä Halász Zoltán
A tavasszal együtt hamarosan megérkezik a friss spenót is, ez a nálunk még mindig nem eléggé megbecsült növény, amelyet nem kisebb szakácsművész, mint Caréme nevezett a zöldségfélék királynőjének. A francia grande cuisine mestere ugyanis már mintegy kétszáz esztendeje felfedezte, hogy a spenót több hétköznapi eledelnél, kifinomult, szofisztikált fogások alkotóeleme lehet - a parajos omlettől a spenót- szuffléig és a francia roládig.
A magyar konyhában már évszázadokkal ezelőtt jelen volt a spenót, s nem is akármilyen helyen. Az erdélyi konyhában például, Bornemisza fejedelemasszony idejében. Szakácskönyvében a következő receptet találtam: ,,Fonnyaszd meg a parét, hűtsd meg, s nyomd ki a vizet belőle. Reszelj kenyeret és parmezán sajtot belé. Turbolyát, tyukmony székit (tojás sárgát), gyömbért, szerecsendió virágot vagdalj belé igen aprón, s felettébb meg ne sózd. Csináld vékonyon kinyújtott tésztába. Csinálj töltött laskát belőle, igen jóízű. Borsólével főzd meg. Tégy szerecsenvirágot, írásvajat belé, hadd forrjon fel. Rakd belé az laskákat egymás után, hadd főjön benne. Tégy zöld füveket belé: jóízűek lesznek. Ha szárazon akarod adni, szedd ki a levéből, hintsd bé reszelt kenyérrel és parmezán sajttal. Tölts forró vajat rá, úgy porcogós lészen. Szárazon is adhatod - mindenképpen jó.”
A spenót története azonban még messzebbre nyúlik vissza a múltba. Eredetileg Perzsiából származik, onnan jutott Európába, de lehet, hogy Kínában már jóval korábban ismerték és termesztették, sőt egyes források szerint már Babilonban, Ninivében is jelen volt évezredekkel ezelőtt. Kontinensünkön a XVI. század derekán kezdték termeszteni és fogyasztani, Magyarországon a XVII. században már jelen volt. Fiatalabb fajtája az új-zélandi spenót, amelyet Cook kapitány hozott magával ausztráliai, új-zélandi expedícíójáról Európába a XVIII. században.
A spenót elkészítésében nem csak a franciák jeleskednek, hiszen az angol konyhában a paraj a kedvenc zöldségféle. Jane Grigson, a neves szakácskönyvíró és ínyenc szerint a párás klíma miatt Angliában terem a legízletesebb spenót, és a készítéséhez szükséges vaj is itt a legjobb. Az egyik jeles angol spenótfogást, a narancsos spenótkrémet kerek tálban adják asztalra, körültűzdelve pirított kenyérszeletekkel. A narancs levét ki-ki maga nyomja rá, mielőtt elfogyasztaná. A ,,négynapos spenót” úgy készül, hogy az első napon elkészítik sok vajjal és borssal, szerecsendióval, citromlével ízesítve a spenótot, majd hűtőszekrénybe teszik. A második napon kiveszik a hűtőszekrényből és további vajat adva hozzá 5-6 percig főzik, majd visszateszik a hűtőszekrénybe. Ugyanez történik a harmadik és a negyedik napon is. Végül gazdag, sötétzöld spenótkrémet - vagy inkább mártást - nyernek, amelyet marhasülttel vagy sült lazaccal adnak asztalra.
A spenót őshazájában, a Közel-Keleten mindmáig kedvelt zöldség. Ezt illusztrálja a spenótos, szilvás koresh receptje is, amely nagyon más, mint a Magyarországon megszokott parajos fogások - de érdemes megpróbálni!
