Hampton a tárgyismeretét is igyekezett megalapozni, mielőtt írni kezdett. Jól is tette, hiszen hősei nem akármilyen személyiségek - Sigmund Freud és Carl Gustav Jung.
A huszadik század lélektanának és lélekgyógyászatának óriásai, a pszichés konfliktusok feltárói. A pszichoanalitikus terápia megalkotója, az Én-pszichikum rendszerének leírója az első. Kezdetben követője, majd az individuális tudattalan mellett feltételezett, az emberiség évezredes tapasztalatait magában foglaló kollektív tudattalan megfogalmazója; a belső, illetve a külső világhoz való viszonyulás szerinti típustan megalkotója a második. S Christopher Hampton játékában megjelenik mellettük a harmadik is, akire az átlagos ismeret kevesebb figyelmet fordít: Sabina Spielrein, Jung betege, majd tanítványa, szeretője. A fiatal lány, akit Jung Freud módszerével gyógyított, sikerrel, s akiből utóbb Freud követőjeként ugyancsak neves szakember lett.
Christopher Hampton játszik. A „legveszélyesebb módszert” nem veszélytelen módon viszi színpadra. A dráma alcíme (Jung a díványon) mutatja Hampton „játékát”: az író szerint ugyanis eljött Jung pszichoanalízisének az ideje. Jung vall, Jung beszél, Jung álmodik.
A darab persze az emberi kapcsolatokat is megmutatja, mintha valamennyien pszichoanalitikusnak vallanának. Jung egyszerre hallgatja páciensét, s mondja a maga történetét. Sabina emlékezik és álmodik. Nemcsak a múltat idézi föl a beszélgetések során, de egy villanás erejéig megálmodja-megmutatja a tragikus jövőt is. Freudnak is meg kell élnie, amint egyetlen igaz utódjának tartott követője túllép az ő tanításain. S mindeközben, mert Hampton jól játszik, nem egyszerűen a tanokról esik szó, hanem lelki és emberi konfliktusokról, szerelemről és gyűlöletről, hűségről és árulásról, vágyról és magányról, bölcsességről és hiúságról, s a mélyben már lappangó társadalmi feszültségekről, a közelgő, mindent elpusztító viharról. Hampton drámájában nem kevés a statikus elem, hiszen alakjainak története a beszélgetések, a visszaemlékezések során fogalmazódik meg. De Valló Péter színészeivel - a Budapesti Kamaraszínház és a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház közös produkciójában - a Tivoli Színház Szlávik István tervezte színterében mégis erőteljes előadást teremt. Pontos karaktereket, teljes emberi sorsokat érzékeltetnek a szereplők.
Szervét Tibor Jung, Benedek Miklós Freud alakjának életre keltésében mutat művészi eleganciát, komoly, intellektuális szenvedélyt. Stefanovics Angéla Sabina Spielrein figurájában végigjárja a betegség, a gyógyulás, a szerelmi vágy, a hivatásérzet minden stációját. Horváth Lili pontos stílusérzékkel játssza Jung szépséges, gazdag, megunt és megcsalt, kitartó asszonyát.
Hampton játszik, s mire a dráma véget ér, Jung sem titkolja többé tragikus, vészterhes álmát.
Róna Katalin