Vannak, nem is kevesen, akik számokban mérik a sikert: hány előadást ért meg a darab, hány évig játszották egy-egy nagy színházban, mennyien váltottak jegyet a moziba és így tovább. Mások úgy vélik, hogy nem a számszerűség a meghatározó, sokkal fontosabb a szellemi megközelítés. Mégis, amikor a nagy musicalsikerekről beszélünk, óhatatlanul az adatokat sorolják a szakemberek. A zenés színház e műfaja ugyanis kétségtelenül számaival győzedelmeskedett és győzedelmeskedik mind a mai napig. Kezdjük az elején: majd’ ötven esztendeje, 1955-ben volt a premierje a Broadwayn Frederick Loewe és Alan Jay Lerner musicaljének, a My fair Ladynek. G. B. Shaw Pygmalionjának zenés változata New Yorkban akkor 2621 előadást ért meg Julie Andrews főszereplésével. Három évvel később érkezett meg Eliza Doolittle és Higgins professzor zenés históriája az öreg kontinensre, hogy a történet színhelyén, Londonban, a Drury Lane színházban 2281 alkalommal játsszák el. Ezután szinte értelemszerűen a mozi sem akart háttérbe szorulni. George Cukor sikerfilmjében Elizát az énekesi képességekkel ugyan nem rendelkező, ám rendkívül népszerű Audrey Hepburn alakította. Lassan azok is beletörődtek a zenés színház diadalába, akik korábban szentségtörésnek tekintették, hogy az irodalmat a kor divatja, a könnyed szórakoztatás eszménye a musical szolgálatába kényszeríti. Közben pedig a világ zenés színházai egymás után tűzték műsorukra a My fair Ladyt, megőrizve Moss Hart eredeti rendezésének kötelező szabályait.
Most a sikerben joggal bízva a Pécsi Nemzeti Színház is repertoárjára vette a fiatal költő, Varró Dániel tehetséges újrafordításában és Babarczy László pergő, játékos és ironikus rendezésében a bűvös-bájos, a költészetet sem nélkülöző, gunyoros-csúfondáros históriát.
Paseczky Zsolt látványos színpadképében, Cselényi Nóra karakteres jelmezeiben a pécsi társulat örömmel, kedvvel és tehetséggel pörgeti a zenés történetet, s ez vonatkozik éppúgy a Pécsi Szimfonikus Zenekar – Szimfonietta Együttesre, a Pécsi Nemzeti Színház Énekkarára és a Pécsi Művészeti Szakközépiskola tánctagozatának növendékeire, mint a főszerepek megformálóira. Az általam látott estén Balla Eszter volt otromba és tüneményes, mocskos és ragyogó, vadóc és szelíd, büszke és sértett – egyszóval Eliza. A tudománytól, s önmaga diadalától elvakult, a világból szinte semmit nem értő, a teremtményére halványan végül mégis rácsodálkozó Higgins professzor tökéletes figuráját hozta Balikó Tamás. Sólyom Kati a házvezetőnő, Mrs. Pierce szerepében humorral mutatta meg pontos karikírozó képességét. Stenczer Béla gúnyból és komikumból formázta az öreg Doolittle-t, a meggazdagodott szemetest. Unger Pálma Mrs. Higgins és Bánky Gábor Pickering ezredes alakjában jeleskedett.
Groteszk fintornak, humornak, játékosságnak éppúgy nincs híján a pécsi előadás, mint a zenés könnyedségnek. A siker biztosan nem marad el.
Róna Katalin