Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Akármilyen időt jósol is a meteorológia, itt a bálok, táncos mulatságok ideje, s beköszönt a farsangi fánk szezonja is. Korábban már írtam egyszer a legendáról, amely szerint az első fánk úgy keletkezett volna, hogy egy bécsi pékasszony az okvetetlenkedő kuncsaft fejéhez akart vágni mérgében egy maroknyi kenyértésztát, de a sors titokzatos rendelkezése folytán a tészta a tűzhelyen forrdogáló zsírba pottyant és szép, piros fánk lett belőle. A farsangi fánk eredeti születési helyének mindazonáltal még a legmerészebb osztrák krónikások sem merik Bécset mondani.
Már több, mint két évezrede, a római világban is ünnepelték - más néven persze - a természet közelgő újraéledését ilyenkor. Szalmabábukat égettek, mulattak, táncoltak és jókat ittak-ettek is eközben, többi között a mi fánkjainkhoz hasonló tésztákat is. A római fánk is kerek volt, mandulával, lekvárral s egyéb finomságokkal volt töltve valószínűleg. Amikor a Római Birodalom már magában foglalta Vindobonát és Aquincumot, alighanem a mai Bécs és Budapest elődjeiben is fánkot ettek katonák, civilek egyaránt a tél végi mulatozások idején.
Akár római örökség, akár későbbi kreáció a farsangi fánk, kétségtelen, hogy errefelé, a Duna mellékén a fánksütésnek komoly múltja van. Bécs városa 1486-ban hozott szabályzatában már rendelkezik a „fánksütő asszonyokról”, a budai egykori Országházban 1793-ban rendezett farsangi bálok során pedig - amelyek Vízkereszt napján és minden további vasárnapon és csütörtökön folytatódtak - Dupolt úr, az elzászi származású vendéglős, aki étellel és itallal látta el a bálozókat, többi közt fánkkal is szolgált nekik.
A farsangi fánk régi magyar receptjére egyébként az 1840-ben kiadott Nemzeti Szakácskönyvben bukkantam, amely azzal az intelemmel kezdi, hogy „mivel ezen fánk tésztája leginkább csak meleg kemenczénél kel meg, azért úgy általában szükséges a lisztet egy nappal használat előtt fűtött kemenczéhez közel tenni, hogy száraz és langy legyen”. Majd így folytatja: „Tégy három fertály font szitált lisztet medenczébe, adj hozzá egy evőkanál tört czukrot, végy fél meszely langy tejet, öt tojás sárgáját, három lat olvasztott vajat és két evőkanál élesztőt. Habard mindezt össze, tégy félre a lisztből annyit, amennyi megkívántatik a fánk elkészítéséhez. Szűrd által a masszát szitán a medenczébe, keverd a liszttel mindaddig, míg le nem válik a tészta a kanálról... Hintsd meg a deszkát liszttel, tedd reá a tésztát, nyújtsd ki két késfoknyi vastagságúra, s nyomkodd ki a fánkokat fánkszúróval. Hagyd megkelni... Még egyszer akkorára kell kelniek, mint amekkorák a formáláskor voltak... Vigyázz arra, hogy a zsír, amelyben a fánkokat sütöd, igen forró ne legyen, s a serpenyőt, mihelyt beleraktad a fánkokat, azonnal be kell borítani, s befedve hagyni, míg a fánk egyik oldalán sárgás barna nem lesz, de azután nem. Ha mindenfelől jól megsült, vedd ki, tedd itató papíroson szitára, hogy a zsír egészen lefolyjék róla. Tartsd melegen, s finom czukorral meghintve add fel az asztalra. Ezen fánknak jó magasnak kell lennie, s fejér pántlikával kell körülvétetnie. Melegített befőttet is adhatsz hozzá, tetszésed szerint, csészében.” Máig érvényes, jó recept, csak azt kell tudni hozzá, hogy egy meszely kb. 4 deciliternek felelt meg, 1 font 56 dkg-nak, 1 lat 17 grammnak. Ami az idézett régi magyar receptben említett „fejér pántlikát” illeti, arra vonatkozólag a Sacher-szakácskönyvben találni pontosabb útmutatást. A bécsi szakácskönyv szerint a „ringli” titka az, hogy a fánkoknak oly könnyűeknek kell lenniök, hogy csak félig merüljenek a forró zsírba, ily módon sikerül a fehér „szalagot” megőrizniük.
Kugler Géza, a huszadik századelő mestercukrásza ötféle farsangi fánk receptjét kínálja Házi cukrászkönyvében. A legérdekesebbnek azt a receptjét találtam, amely szerint 2 dl tejből, 4 tojássárgájából, 2 dl olvasztott vajból, 280 g cukorból, 80 g élesztőből és kellő mennyiségű lisztből készített tésztát liszttel behintett asztalkendőbe kell kötni és hideg vízbe állítani, „amíg a tészta a víz felszínére jön. Ezután kell hozzáadni a cukrot és meleg helyen megkeleszteni”. „Ha jól megkelt - írja Kugler -, akkor egy darabot a tésztából leszakítunk, a közepére baracklekvárt kenünk és a tenyerünkön gömbölyűre formáljuk. A gombócokat meleg helyre tesszük és újra kelesztjük, majd forró zsírban szép sárgára megsütjük és vaníliás cukorral beszórjuk.”
A gazdag választékból itt a Sacher-féle farsangi fánk receptjét adom meg. Azt hiszem, mindenkinek érdemes megismerkedni vele.
