Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
I. Szilveszter pápa – akit Szent Szilveszterként tisztel az utókor – 314-től 335-ig ült Szent Péter trónján, éppen abban az időben, amikor az ünnepek rendjét eligazító niceai zsinatot tartották. Mindazonáltal aligha lehetett fogalma arról, hogy milyen nagy mulatságok, evészetek esnek majd a neve napján, amikor az esztendő éppen véget ér. Az óév búcsúztatása és az új év ünneplése nem esett minden korban ugyanazon időpontra. A rómaiak például sokáig március elsején ünnepelték az év kezdetét, a középkori Európában volt ,,újév” decemberben és volt márciusban is, nem is szólva a mohamedán vagy a zsidó naptárról, amely a Hold járása szerint számítja az óév végét és az új év kezdetét. Akárhogyan is, mi szilveszter éjszakáján veszünk búcsút az óesztendőtől és köszöntjük az újévet, vidám eszem-iszom és malacfarok- húzogatás közepette, netán a krampampuli kékes, imbolygó lángjába tekintve – mely utóbbi szilveszter éjszakáján a kellemes dolgok közé tartozik. Igen érdekes, kedvcsináló ital ez, érdemes szót ejteni róla, még ha a koktélok ki is szorították valamennyire az utóbbi években. Bármennyire kedveljük is a koktélokat, szilveszter éjszakáján érdemes helyet adni a puncsnak, mégpedig a krampampulinak. Éjféltájban jókora, öblös tűzálló tálat állítunk számára az asztalra, annak aljára mindenféle déligyümölcsöt rakunk, felvagdalva: fügét, kimagozott datolyát, mazsolát, cukrozott narancshéjat, esetleg darabokra tördelt szentjánoskenyeret, továbbá dióval bélelt aszalt szilvát és másféle cukrozott gyümölcsöket is. A tál tetejére rostélyt teszünk, amelyet előzőleg narancshéjjal jól megdörzsölünk, hogy kellemes illatot kapjon, aztán megrakjuk kockacukorral, majd meglocsoljuk jó fél liter rummal. Meggyújtjuk a rumot, s a lámpákat eloltva szép csendben figyeljük, amíg a lángoló szesz kiég és a felolvadt cukor a tálba csepeg. Mikor ez a folyamat véget ért, utána öntünk két liter fahéjjal, citromhéjjal, szegfűszeggel készített forralt fehérbort, egy liter forró teát, hozzáadjuk két citrom és két narancs levét (esetleg, ízlés szerint más gyümölcslevet). Ezután néhány percig állni hagyjuk, vigyázva, hogy ki ne hűljön, majd jól megkeverjük és megkóstoljuk: elég erős-e, édes-e vagy ellenkezőleg, túlságosan erős, túl édes? Ha kell, segítünk a bajon, aztán puncsos poharakba szűrjük a párolgó italt – és koccintunk a boldog újesztendőre...
Senki se higgye persze, hogy a szilveszter éjszakája egyazon módon folyik le a világ minden részében. Szilveszter pápa városában, Rómában például mást jelent a szilveszter; Itáliában inkább a vízkereszt az ajándékozások és a vidámság napja... persze a fiatalság szilveszterkor is szórakozik, ha kedve úgy tartja. Ahhoz egyébként sem kell különleges alkalom.
Érdekes, hogy jobbára csendesen tölti a szilvesztert a másik latin nép, a spanyol is. Ott azonban nagy evészetek történnek: az előétel többnyire hal, ezt valamiféle vörösboros marhahús vagy borjúhús követi. Ezután a spanyol tél elmaradhatatlan desszertje, a gesztenye következik valamilyen formában, majd a szőlő, amelyből mindenkinek tizenkét bogyót kell fogyasztania, minden hónapra egyet számítva, hogy a következő év minden hónapja boldog és édes legyen. Éjfélkor pezsgőt isznak, mint mifelénk is szokás. Belgiumban színpompás felvonulás hozza lázba a lakosság apraját-nagyját szilveszterkor: egzotikus tolldíszekben, különös jelmezekben jelennek meg a gille-eknek nevezett bohócok, akik zeneszóra lejtik körül a főteret. A látványosság eredete a tizenhatodik századra nyúlik vissza. Abban az időben Flandria a spanyol Habsburgok birodalmához tartozott és a hagyomány szerint az ünnepséget annak örömére rendezték, hogy Pizzaro kalandor serege meghódította az inkák mesés birodalmát, vagyis nagyjából a mai Perut. A tolldíszes bohócok állítólag az inkákat jelképezik, erre azonban manapság már senki sem emlékszik. Annál inkább tudja, hogy a felvonulás után nagy eszem-iszom következik, és az általános vígasság eltart másnapig.
Az igazi, szívet-lelket boldogító szilveszter a mi számunkra mégiscsak a hazai. Számtalan népi hiedelem és szokás kapcsolódik az óév utolsó éjszakájához és az új év hajnalához: hajdanában szilveszter éjjelén ólomöntéssel, gombócfőzéssel tudakozódtak a lányok jövendőbelijük neve, foglalkozása után. Sokfelé az aznapi időből jósoltak: ha az esztendő utolsó napján szép volt az idő, azt mondták ,,szilveszter jól végezte, boldog esztendőt várhatunk jövőre”, de jósoltak fokhagymával, vöröshagymával is. A szilveszternek hagyományosan megvannak a kitüntetett ételei: halat, nyulat, őzet azért ajánlatos fogyasztani, mert a hal elúszik, a gyorslábú nyúl és őz pedig elszalad az esztendő gondjaival, bajaival. A malacot pezsgős káposztával pedig azért jó enni, mert a malac, amelyik ,,előre túr” meghozza a szerencsét az eljövendő esztendőre. Lencsét is okvetlenül kell fogyasztani valamilyen formában, mert az is meghozza a szerencsét, a korhelylevest viszont azért, mert ,,jó gyomrot csinál” az iszogatáshoz. Vidám szilvesztert, boldog új évet mindenkinek.
Halász Zoltán
