A karácsonyi hangulat akkor kezd bennünk igazából eláradni, amikor felállítjuk a karácsonyfát és feldíszítjük szaloncukorral s egyebekkel. A hagyományos fogásokból álló vacsora után az ünnep napjai is a különleges étkek jegyében telnek el.
A karácsonyfa-állítás szokása aránylag későn érkezett Magyarországra: a krónika szerint Podmaniczky Frigyes édesanyja állította az elsőt, aminek elég gyorsan híre ment és a pest-budai polgárok hamarosan széles körben utánozni kezdték. A szokás Németországból került át hozzánk, s mivel igen sokáig csak a tehetősebbek között honosodott meg, akik lakásuk „szalonjaiban” szokták a karácsonyfát felállítani, a díszítő édességeket németül Salonzuckerlnek, magyarul szaloncukornak nevezték. Jókai Mór emlékezéseiben azt írja, hogy az ő családjukban az 1870-es évektől kezdődően díszítették szalonczukedlivel a karácsonyfát. Dobos D. József 1881-ben kiadott szakácskönyvében olvashatunk róla, tíz évvel később Hegyesi József A legújabb házicukrászat kézikönyve című művében pedig már tizenhétféle szaloncukor receptjét közli: „szalon-creme bombonok, szalon marasquin czukorkák, szalon csokoládé czukorkák, szalon pisztáczia czukorkák” szereplenek köztük. Habár szaloncukorkákkal a XIX. század végi Bécsben is találkozunk, ez az édesség már magyar specialitásnak mondható, mert manapság hazánkon kívül sehol sem készítik. Ezért is igen kedves ajándék külföldre szakadt hazánkfiainak, akik csak így juthatnak hozzá. (Magam is mindig viszek ajándékul néhány doboz szaloncukrot, ha külföldi látogatásra megyek ilyenkor néhanapján.)
A hallal folytatnám, amely a legtöbb családban megjelenik a karácsonyesti vacsora során. Nálunk a ponty a legnépszerűbb, amely többnyire rántott formában jelenik meg az asztalon, majonézes krumplisaláta kíséretében, ám ahány ország, annyi szokás: Svédországban a lingnek nevezett csukafélét szervírozzák fehér mártással, vajjal, burgonyával, alaposan meghintve feketeborssal. Franciaországban sózott tőkehalat esznek a nevezetes provence-i mártással, amely paradicsomból, vöröshagymából, darált dióból, fokhagymából és olívaolajból készül, babérlevéllel, kakukkfűvel, rozmaringgal s egyebekkel ízesítve. Nyilván az adventi böjt emléke él tovább a karácsonyi halvacsorákban.
Karácsony két napja persze már a kiadósabb falatozások jegyében telik mindenfelé. Étvágygerjesztőnek egy ízletes, tartalmas húsleves többnyire az étkezés nyitánya nálunk, ellentétben a franciákkal, akik már a reggeli órákban elfogyasztották karácsonyi levesüket, a reveillont, amelyet azért neveznek ébresztőnek, mert eredetileg arra szolgált, hogy az éjféli mise és a templomból való hazabandukolás után ébren tartsa az embereket.
Ami a karácsonyi evészetek fő fogásait illeti, igencsak nagy a választék. Vannak, akik a töltött káposztára esküsznek, mások egy jóféle sertéssültet kedvelnek, hurka és kolbász kíséretében, különösen ha valamely disznótorból származik. A dánok sült libát készítenek karácsonyra, almával, aszalt szilvával töltve és párolt vöröskáposztával körítve, a norvégok köményes sertéssültet esznek káposztával, a finnek tésztában sült sonkát, a svédek a maguk módján egy változatos smörgasborddal oldják meg a karácsonyi étkezést. Nekem a pulyka a karácsonyi kedvencem: pulykapecsenyét gombás rizzsel, krumplipürével, továbbá párolt almával és szilvával ajánlanék mindenkinek vagy pedig gesztenyével töltött pulykát, amelyek receptjét alább közlöm.
Ami a karácsonyi tésztaféléket illeti, azok változatossága igen nagy. Az angolok a hagyományos christmas cake-et fogyasztják, amely hatalmas, kerek gyümölcstorta szárított gyümölcsökből, mandulából, különféle fűszerekkel ízesítve. Miután a tésztát megsütötték, barackdzsemmel kenik meg a tetejét és az oldalát, majd mandulás mázzal vonják be és cukrozott cseresznyékkel díszítik. (A másik desszertről, a christmas puddingról már korábban írtam ezeken a hasábokon.) A franciák krémmel bevont fatörzset készítenek desszertnek, a németek gyümölcskenyeret, a Stollent. Mi kitartunk a kedvencünk, a mákos és diós bejgli mellett, de mákos gubát s különféle süteményeket, tortákat is készítünk.
