Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Baranyai Péter Japánban vendégszerepelt egy elegáns étteremben, amelyből a Fudzsijamára, a japánok szent hegyére esik a tekintet. Ezúttal két hónapig főzött-sütött a szigetországban, de korábban sok évig dolgozott ott, részint éttermekben, részint a tokiói magyar nagykövetség szakácsaként. Mindenütt a magyar konyha fogásaival traktálta a vendégeket - olyan eredményesen, hogy sokan felkeresték már japán vendégei közül a városligeti étteremben is. Eközben azonban ő maga ,,beleszerelmesedett” a japán konyhába, amelyet egyszerre élvez ínyével és szemével is az ember, olyan ízletesek és olyan esztétikus formában jelennek meg a fogásai az asztalon. Mindjárt hozzáteszem azt is: milyen jó volna, ha a magyar gourmet nemcsak néhány itteni japán vendéglőben élvezhetné a felkelő nap országának fogásait, hanem maga is megtanulna egy kicsit „japánul főzni”, ami egyébként nem is olyan nehéz feladat.
Néhány esztendővel ezelőtt még nagyon nehéz vagy lehetetlen lett volna hozzájutni a japán konyha hozzávalóihoz, de manapság már számos Ázsia-bolt működik nálunk is, amelyekben minden szükségest megkapni, Budapesten például a Nagycsarnokban, a Lehel piacon és egyebütt is. A tofu számtalan változata, a japán rizs, a bambuszrügyek, a rizsből készülő japán pálinkafélék (a magasabb alkoholfokú szaké és a valamivel gyengébb mirin), a szójaszósz, a konbunak nevezett szárított tengeri fű, a szójából erjesztett mizo, hogy csak néhányat említsek a sok közül.
A japán konyha fogásainak elkészítése általában meglehetősen egyszerű - mondja Baranyai séf. A halakat megsütik vagy megfőzik valamilyen pikáns lében, de igen gyakran vékony szeletekre vágva, nyersen fogyasztják: a tengeri halakat például a népszerű szasimiban. A csirkét grillezik vagy savanyú-édes pácban készítik el. A marhahúst nagyon vékony szeletekre vágva megsütik és zöldséglevesben tálalják. Érdekes megjegyezni egyébként, hogy japánok hajdan nemigen fogyasztottak húst, mert a vallás tiltotta. A parasztok mindazonáltal akkoriban is kijátszották a tilalmat és ahol a papok nem láthatták - vagyis kinn a földeken - titokban sütögettek maguknak vadhúsokat. Innen származik valószínűleg a máig népszerű fogás, a szukijaki elnevezése, ami annyit jelent: ekevason sült pecsenye. Manapság marhahúsból készül, gombával, bambuszrügyekkel, egy speciális finom főtt tésztával, a siratakival körítve.
Baranyai séf kedvencei közé tartozik a tempura is, amely halak, rákok, különféle húsok, zöldségek gazdag választékát kínálja, finom, híg tésztába mártva és olajban kisütve. A tempura egyébként nem eredeti japán találmány, valószínűleg portugál vagy spanyol misszionáriusoktól tanulták el a XVII. században. Hamarosan nagyon népszerű lett egész Japánban, hatására az addigi tiltott húsfogyasztás gyorsan növekedni kezdett. Baranyai séf szerint a tempura valójában a magyar ízlésnek is igen jól megfelel, ha a magyar közönség megismerné, népszerűvé válna nálunk is. Még azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a tempura módszert egyes magyar fogások elkészítésénél alkalmazzuk. A hazai és a távol-keleti konyhák módszereinek kombinálása nyugati országokban már meglehetősen elterjedt: az angolszász világban fusion néven ismeretes.
