Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A közelgő csatlakozás okán egyre több az Európai Unióval foglalkozó mű jelenik meg. A Rácz Margit szerkesztette EU-kaleidoszkóp annyiban eltér a többitől, hogy nem egyszerű ismeretterjesztésre, sokkal inkább elméleti meggondolásokra, analitikus elemzésekre vállalkozik. A kötet a Hamburgi Egyetem és az MTA Világgazdasági Kutatóintézete tízéves együttműködésének dokumentuma, mintegy jelentés arról, hogy 2002 elején hol tartott hazánk, illetve az unió. Felfogható vitaindítóként is, hiszen az EU jövőjével foglalkozó fejezet számos kérdést vet fel a hatékony működéssel, az integráció erősödésével, az új tagok integrálásával kapcsolatban.
A német kutatók által készített első rész elméleti jövőképet alkot egy jobban, hatékonyabban működő közösségről. Bemutatják a belső intézményi és döntéshozatali reformra összpontosító nizzai csúcson hozott határozatok előnyeit és árnyoldalait, s ötleteket is adnak egy megfelelőbb szavazási rendszerhez az új, 25 tagú unió számára. A fejezet szerzői elemzik a szociális politika megújításának lehetőségeit, kitérve a tagállamok közötti pénzügyi szolidaritás fontosságára, valamint a munkaerő-piaci félelmek ismertetésére is. A német szakírókra általánosan jellemző, hogy a bővítést a közösség reformja utánra halasztanák, kiemelve, hogy azt a fennálló erőviszonyok mellett kellene véghezvinni, mert az új tagok miatt megváltozó érdekcsoportok a szükséges változást csak nehezíteni fogják.
A magyar szakértők által írt fejezet a magyar csatlakozási lépéseket vizsgálja három területen: a fejlesztési alapokra való felkészülés Kelet-Közép-Európában, a magyar munkaerőpiac összetétele és mobilitása a belépés előtt, valamint a európai Gazdasági és Monetáris Unióba, vagyis az eurózónába való belépéshez szükséges fiskális és monetáris politikai folyamatok, a konvergenciakritériumoknak való megfelelés 2002-ig. Közös jellemző, hogy az eurócsatlakozást a lehető leghamarabb képzelik el: amint a szükséges kritériumok teljesülnek. A rendkívül alapos és jól megírt elemzéseknek csupán az az apró hibájuk, hogy 2001-es adatokkal dolgoznak. Azóta a politikai és gazdasági változások jelentősen átírták ezeket a számokat, de a tanulmánykötet olvasása így is érdekes lehet, hiszen rávilágít Magyarország erősségeire és gyengeségeire.
Az olvasó joggal érezheti, hogy a kötet számos izgalmas kérdést nem érint – bár el kell fogadnunk, nem a teljes körű ismeretterjesztés volt a cél. A szakmai érdeklődők számára zavaró lehet, hogy a különböző tanulmányok különböző szerkezetet követnek, különböző hivatkozási módokkal, így a céltudatos keresés nehézkesebbé válik.
