Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Apor Péter nevezetes művében, az Erdély változásában azt írta, hogy a reggeli kávénak, herbateának, csokoládénak régebben híre sem volt. „Ha valakinek azt mondottam volna, kell-e kávé, talán azt értette volna, hogy álljak el mellőle. Ha csokoládéval kínáltál volna valakit, talán azt hitte volna, hogy a Kucsulási patakból kínálod. Híre-hamva sem volt ezeknek a régi időkben, hanem Brassóban főzték a fahéjvizet, azonkívül a reggeli italt hívták aqua vitának; vagy tiszta égetett bort ittanak, honnan is az úrasszonyok apró pincetokokban kínálták az idegen embert. Vagy égetett bort töltvén tálba, azt megmézezték, egy vagy két fügét, néhány szem mazsolaszőlőt tettek közibe, meggyújtották az égett bort, s kanállal keverték, azután eloltván a tüzét, a bort megitták, a fügét utána ették. A férfiak reggeli italként finom, jó édes csípős ürmös bort is ittak, s egészségesnek tartották, mert nem volt olyan paszomántos a gyomruk, mint a mostaniaknak.”
Mivel Apor Péter 1736-ban fejezte be a változó idők változó szokásairól szóló munkáját, nyilvánvaló, hogy addigra már az „új módi” jócskán meghódította a magyar ínyeket és gyomrokat: csokoládét vagy kávét fogyasztottak reggelire a hölgyek és az urak nálunk is.
A csokoládéital reggeli gyanánt egyébként először a spanyol udvart hódította meg, majd egy spanyol királyleány, Ausztriai Anna - III. Fülöp leánya - révén, aki XIII. Lajos francia király felesége lett, folytatta hódító útját Franciaországba, s onnan elterjedt egész Európában. A csokoládéitalt egyébként másképpen készítették, mint napjainkban. A kakaóbabból, cukorból összegyúrt, fahéjjal és vaníliával fűszerezett masszát felolvasztották és forró tejjel vagy vízzel felengedve fogyasztották. Viszont a hozzá szervírozott kalács és a leveles vajas tésztából készített „szarvacskák” megmaradtak mindmáig változatlanul.
Mai életünk legkedveltebb reggeli itala, a kávé a csokoládénál jóval később jött divatba - s nem nyugatról, hanem kelet felől hódította meg az európai kontinenst. Az egyik verzió szerint Bécs 1683. évi sikertelen török ostroma után egy török kávéfőzőmester a császárvárosban maradt és ő alapította volna az első bécsi kávéházat. Magyarországon ugyancsak egy ostromhoz fűződik a kávé divatjának kezdete: a Buda várát felszabadító 1686. évi ostrom után egy itt maradt török kávéfőzőmester, név szerint Behrám alapította volna az első kávéházat a budai Várnegyedben. Napjainkban is kávét főznek Behrám mester hajdani boltja helyén, csak éppen nem török kávét, hanem olasz típusú eszpresszót. Szerintem kedvező a változás.
A kávézás divatja - különösen az utóbbi évtizedekben - elterjedt a teaivó Angliában is, de szerencsére a kávéból és kifliből álló „kontinentális reggeli” pillanatra sem ingatta meg a hagyományos, csodálatosan gazdag és finom angol reggeli, az „English breakfast” mindmáig élő hagyományát. Tulajdonképpen reggelizni jó akkor is, ha az ember kakaót fogyaszt habkönnyű kaláccsal, vagy forró, erős kávét a hozzá járó császárzsemlével és lágy tojással, de a legélvezetesebb szerintem mégiscsak az angol reggeli.
Kezdődhet narancslével vagy egy félbevágott grapefruittal, amit az ember meghint cukorral, majd a héjából kikanalaz. Helyette a konzervatívabbak számára aszalt szilva is megteszi.
A „második fogás” a porridge, az enyhén sós vízben főzött zabpehely, amelyet egy kis vajjal megtetézve és barna kristálycukorral meghintve adnak asztalra, aztán ki-ki fölönti több-kevesebb tejjel, ízlése szerint. A teljes igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a porridge-ot az utóbbi időben kezdi kiszorítani a cornflake, a ropogós kukoricapehely, amit csak egy kevés tejjel szabad felönteni, hogy frissen ropogjon a fogak között.
A két „előétel” után következik a reggeli fő fogása, a ropogós sonkával vagy baconnel sült tükörtojás (ham and eggs vagy bacon and eggs). Helyette szerény véleményem szerint szentségtörés volna egyszerű rántottát rendelni. Viszont a sült paradicsomok, kolbászkák, gombák, amiket a tojásételhez adnak körítésnek, nemcsak finomak, de olyan laktatók is, hogy már alig akad hely a „kontinentális jövevény” gyomrában az angol reggeli legfőbb delikátesze, a kipper, vagyis a frissen sült hering számára, aminél csak a devilled kidney, az „ördögmájnak” nevezett sült ürümáj kiadósabb. A reggeli záróakkordja egy nagy kanna tea vagy kávé, persze tejjel, és néhány cross bun, vagyis mazsolás császárzsömleféle, az angol „reggeli szimfónia” harmonikus kódájaként.
