Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A didergetős szél ellenére Koppenhága utcáin lüktetett az élet. A sétálók tömegével szinte észrevétlenül jutottam el a Tivoli parkhoz, egyúttal első, alapvető gasztronómiai élményemhez Dániában. A Tivoliban, Koppenhága elvarázsolt mesevárosában ugyanis nemcsak szórakozik az ember, hanem falatozik is. Sokszor, sokfélét, sokat. A finom falatok elképzelhetetlen változatosságát a dánok szerényen smorrebrodnak, azaz vajas kenyérnek nevezik. (Amely nem tévesztendő össze a másik skandináv specialitással, a smörgasborddal).
Első közvetlen találkozásom a smorrebroddal nem volt éppen bonyodalom nélkül való. A pincér elém tette a smorrebrodseddelt, a több mint száz smorrebrod-változatot tartalmazó étlapot, s én rámutattam az egyikre a sok közül. Abban reménykedtem, hogy – a dán az északgermán ősnyelv egyik leszármazottja lévén – angol és német nyelvtudásom alapján talán sikerül eligazodnom az ismerősnek látszó kifejezések között. Hindbaerkagét rendeltem, mivel a baer szó alapján azt hittem, hogy valami vadhúst kapok, s hozzá dyrestegtet, amit gyümölcsös szendvicsnek véltem. Tévedtem: a hindbaerkage egy pikáns ízű málnás kalács volt, a dyrestegt viszont, mint csakhamar kiderült, a szarvassült dán neve.
Később mégis sikerült kissé bepillantanom a smorrebrod készítésének műhelytitkaiba, mert egy vendéglős megengedte, hogy „végigkuktáskodjam” egy estére készülő smorrebrod-parti előkészületeit.
Elsőnek fehér, félbarna kenyeret, majd rozskenyeret és fekete parasztkenyeret vágtunk fel vékony szeletekre. A fehér kenyeret a rák-, kagylófélékhez és a sajtokhoz szánták, a rozs- és a félbarna kenyeret húshoz, halhoz, szárnyasokhoz. A fekete kenyeret saláták, paradicsom, puha sajtok alá. Ezután a különféle vajkeverékeket készítettük el: szardellás vajat, majd fűszeres vajat zsázsa, metélőhagyma, zsálya és vaj keverékéből, aztán petrezselymes vajat, borssal ízesítve; mustáros vajat, citromos vajat citromlével és borssal ízesítve.
A különféle halak és húsok közül, amelyeket a smorrebrod-partihoz előkészítettünk, csak néhányat említek: heringfilét szeletekre vágva, pácolt angolnát tejszínes szósszal, füstölt lazacot rántottával töltve, szardíniát keménytojással, főtt halszeleteket majonézzel, sertéssültet, marhasültet, füstölt nyelvet, sonkát, májpástétomot.
Amikor a smorrebrod-parti elkezdődött, mindenki két tányért kapott: az egyikre a halas és a húsos kenyereket rakta, a másikra a salátákat és egyéb finomságokat. Persze mindegyik kenyérre – a hús vagy a hal alá – az ízben és illatban hozzá illő vajkeverék került. Először a halas kenyereket fogyasztották, aztán jöttek a hideg húsok, sonkák, májpástétomok. Végül a meleg smorrebrodok léptek színre, megkoronázva az estet.
A smorrebrodhoz általában sört isznak és számos kupica pálinkát. A smorrebrod-partik – miként ebből is sejthető – nagyon vidám és mozgalmas események szoktak lenni. A jókedv, a humor egyébként is a dán életforma alapeleme: Koppenhágában ugyanúgy tucatszám születnek és keringenek a viccek, mint nálunk, Budapesten. Nyilván így kaptak különféle tréfás neveket a legnépszerűbb smorrebrod-fajták is. Az egyik szendvicset például dyrlaegens natmal néven ismerik, ami annyit jelent, mint „az állatorvos vacsorája”. A kenyeret májpástétommal, főtt hússal, kocsonyával és hagymakarikákkal rakják meg hozzá. A loevemad – oroszlánkoszt – tatárbifsztek, torma, cékla, vöröshagyma, kapribogyó meg egy nyers tojássárgája kombinációja. Nem kóstoltam, de elhiszem, hogy elegendő volna egy oroszlánnak is.
