Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Jó szerencsénkre éppen rácponty volt ugyanis készülőben, és alig fél órával érkezésünk után már szedték is ki a sütőből a frissen párolgó halat. A füstölt szalonna, a zöldpaprika, a paradicsom meg a tejföl, amivel készítették, csodálatosan ízesítette a Dunából előző este kifogott potyka húsát, s mivel részünkről étvágyban sem volt hiány a hosszú evezés után, egyből elfogyasztottuk a hatalmas cseréptál tartalmát. Annak a rácpontynak az ízét sosem fogom elfelejteni.
A Duna melléke egyébként nem csak azért a rácponty hazája, mert valójában a folyó élővizéből kifogott hal húsa az igazi, hanem azért is, mert a rácok, vagyis a Belgrádot visszafoglaló török elől menekülő szerbek valami okból a Duna mellékén telepedtek le meglehetősen nagy számban a XVII. század során. Jó példája ennek Szentendre, amely szerb városka volt még alig száz esztendeje, de szerbek laktak hajdan Buda nagy részében is: még jól emlékszem a gyerekkoromból a Tabán színes házikóira, kanyargó utcáira, amelyeket mind lebontottak és úgy eltüntettek a két világháború közötti korban, hogy már csak a Rácfürdő őrzi - nevében - a hajdani Rácváros emlékét, a Gellérthegy oldalában.
Szerencsére a rácos ízek, amelyeket a szerbek magukkal hoztak, mindmáig fennmaradtak és léteznek konyhánkban. A markáns ízek, az erőteljes fűszerezés, az olyan zöldségfélék, mint a paradicsom és a zöldpaprika gyakori használata jellemzi a rácos ételeket, de a fogások némelyikéből a mediterrán hatás sem hiányzik. Példa erre a babérlevéllel ízesített, joghurttal vagy kefirrel sűrített leves, a kiszela csorba, amely egy jó ebéd nyitánya lehet, és kellemes savanykásságával gyomrot frissít, étvágyat gerjeszt; vagy az ajvarsaláta, amely zöldpaprikából, paradicsomból készül oly módon, hogy miután a sütőben megpuhították és a héját lehúzták, az apróra vágott zöldpaprikát és paradicsomot olajjal, borssal és paprikával fűszerezik. De rácos fogás, s nyilván a szerb konyha inspirációjára született étkezésünk egy másik kedvelt kísérője is, amelyhez a zöldpaprikát a forró tűzhelyen fonnyasztva, héjától megszabadítva, kellemesen savanykás salátalével leöntve adják asztalra.
A rácos fogások bizonyára azért olyan vonzóak számunkra, mert a magyar konyha ízvilágát a szerb konyha egyes fűszerezési és főzési szokásaival gazdagítják oly módon, hogy eközben a mi ízlésünk szerint egy keveset változtatnak, finomítanak is rajtuk. A rácpaprikás - a gyuvecs - például úgy teszi „rácossá” a sertéstarját, hogy karikára vágott paradicsommal, zöldpaprikával, vöröshagymával együtt úgy sütik meg paprikával, borssal fűszerezve, tejfelesen, hogy még a teteje is szépen megpirul. De ne felejtsük ki a rác „örökségből” a töltött paprikát sem, amely úgy készül rácosan, hogy darált húsból, vöröshagymával, pirospaprikával, rizzsel pörköltfélét készítenek, azzal a félbevágott zöldpaprikákat megtöltik. Azt követően mindegyik fél zöldpaprikára egy karika paradicsomot, kanál tejfelt, vékony szelet füstölt szalonnát tesznek, és végezetül az ily módon megtöltött zöldpaprikákat tepsibe rakják és sütőben jól megsütik.
Így folytathatnám még sokáig a rácos ételek dicséretét, nem feledkezve meg persze a káposztás ételekről sem, amelyeket nagyon finom ízekben, igen változatosan lehet „rácosan” elkészíteni. Hogy csak egy példát említsek, a podvarakot hordós savanyú káposztából készítik, úgy, hogy a kinyomkodott savanyú káposztát összevágják, majd apróra vágott vöröshagymát párolnak olajon, és ehhez a káposztát hozzákeverik. Ezt követően egy zománcos tepsit - vagy tűzálló tálat - kibélelnek vékony karikákra vágott nyers burgonyával, erre sertéshússzeleteket terítenek. A hús fölébe hagymás káposztaréteg jön, ennek tetejébe megint hús, arra ismét káposzta. Mindegyik réteget sózzák, borsozzák, majd a tepsit (vagy tűzálló tálat) a sütőbe teszik, és a podvarakot jól átsütik. Ízletes, laktató étel ez is, mint a többi rácos fogás.
