Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
ä HALÁSZ ZOLTÁN
Az angolok "ofelsége kalózának", Sir Francis Drake-nek tulajdonítják, hogy elhozta volna az elso burgonyát Európába. Más angol források Sir Walter Raleigh-nek tulajdonítják ugyanezt. De ugyanennyire hiheto a spanyol krónikások állítása is, akik szerint a konkvisztádorok, Közép-Amerika meghódítói hozták át az elso krumpliszsákokat Chilébol, a XVI. század elején. Annyi bizonyos, hogy a spanyoloktól került Itáliába, ahol abban az idoben tartufola, vagyis "szarvasgombácska" néven emlegették, nyilván a burgonya gumóinak színe, formája emlékeztette a szarvasgombára a taljánokat. Ezt követoen lassan-lassan egész Európában elterjedt a burgonya. Nem minden nehézség nélkül, mert az a babonás hit élt az emberekben, hogy a gumója mérgezo anyagokat tartalmaz és siketséget, elbutulást okoz. Ezért csak dísznövénynek tartották: a burgonyavirág sokáig ritka, drága ékességnek számított. Marie Antoinette, XVI. Lajos francia király hitvese burgonyavirágot tuzött a hajába a versailles-i ünnepségek során dísznek, a görög királynénak még 1836-ban burgonyavirágból kötöttek díszcsokrot az esküvojére. Az oktalan félelmet a burgonyától végül is néhány lelkes ember oszlatta szét, meg azt éhínség, amely a XVII. és XVIII. században sújtotta Európa sok országát. Franciaországban Antoine Auguste Parmentier volt a burgonya népszerusítoje. Parmentier gyógyszerészként szolgált a hadseregben, a hétéves háború során hadifogságba került. Vesztfáliában ismerte meg az ottani parasztok által termelt burgonya magas tápértékét, jó ízét, sokféle formában való használhatóságát. A franciák addig emészthetetlennek és ízetlennek tartották a burgonyát, legfeljebb burgonyaliszt formájában használták, búza- vagy rozsliszttel keverve, kenyérkészítésre. Parmentier tanulmányt írt a burgonya termesztésérol, recepteket tett közzé a burgonyából készítheto ételekrol, a király engedélyével burgonyáskertet létesített Párizs szívében, a mai Mars-mezo helyén. A kertet nappal katonák orizték, de éjjel Parmentier szándékosan orizetlenül hagyta, hogy a lakosság titokban "lophassa" a burgonyát. Taktikája bevált. A "lopott" krumplit az emberek megkedvelték, egyre szélesebb körben kezdték termeszteni, fogyasztani, és a nemsokára beköszönto éhínség idején a krumpli a lakosság fo táplálékává, megmentojévé vált.
Magyarországon a burgonya már a XVII. században megjelent, mégpedig a török hódoltságtól megkímélt tájakon, valószínuleg a német egyetemekrol hazatért diákok hozták magukkal. Eleinte nálunk is csak kevesen mertek enni belole, mert fejfájástól, gyomorgörcsöktol féltek - persze oktalanul. Wesselényi Ferenc nádor ösztönözte a burgonya termesztését és fogyasztását, de a parasztság nemigen kapott rá, pedig a hatóságok még botozással is "ösztönözték" a burgonya termesztésére az embereket. Aztán lassan-lassan mégis terjedni kezdett és Lippai János "Posoni kertjében" már részletes leírást ad róla. "Ennek gyökere - írja - olyan, mint a répa, csak hogy csomós imitt-amott. Magasra fölnol a szára s a virágja föllyül olyan, mint a Nap után járó virágnak, csak hogy nem ollyan nagy. Ahová egyszer beférkezik, onnan nehéz otet kiveszteni, azért nem szokták rendben vetni vagy ültetni, hanem valahová félre, a kert szélin. Nem is vetik igen magon, hanem a gyökerén, a'kit ha darabokra metéllik is, a'hol a szeme, avagy bimbója vagyon, úgy-is kinol."
A XIX. században vált végre a burgonya népszeru eledellé hazánkban: az elso könyvecske, amelynek célja a krumpli népszerusítése volt, 1810-ben jelent meg, Teleki Zsuzsanna tollából, "Buza szükségében felsegéllo jegyzetek" címmel. De Czifray István ugyanakkor megjelent szakácskönyvében még alig találni krumplireceptet. Viszont harminc esztendovel késobb, Czifray szakácskönyvének hatodik kiadásában már több mint ötven burgonyás recept van, a krumplilevestol a "krumpli borítással tálalt párolt marhahúsig", a "jóízu krumpligombóczig" és a krumplipástétomig. Az utóbbi a recept szerint úgy készült, hogy vajas, tejfölös "porhanyó" tésztára sós vízben fott krumpli, sonka és sajt rétegeit egymásra rakták, reszelt pármai sajttal boven meghintették, majd "borítékot készítettek rá a tésztából", tojásfehérjével megkenték és a kemencében lassan megsütötték.
A burgonyás ételek elkészítésének nagyon sokféle változata alakult ki a világ konyháiban. Néhány érdekes receptet közlök ezekből.
