Sokan, sokszor beszéltek már arról, milyen fontos, hogy a társművészetek találkozzanak. A dráma, a zene, a tánc, a kép. Ezekből a találkozásokból szerencsés esetben a művészet magával ragadó, különleges pillanata jöhet létre. Román Sándor rendező-koreográfus ilyen különleges találkozások megteremtője. A tánc jelzésrendszerének mestere ő, aki pontosan tudja: nem elég a történet nyomán kialakított tiszta, érthető, értelmezhető koreográfia, a precízen megtervezett lépések egymásutánisága, a képi élmény és zenei szárnyalás csakis együtt teremtheti meg a művészi teljességet.
Hogy mennyire így van ez, már igazolta az Ezeregyév fantasztikus estéje, az egész estét betöltő históriai táncjáték, amelyre most következett Román Sándor újabb alkotása, a Revans. Jól ismert történetet mond el a kétfelvonásos táncjáték. Lúdas Matyiét és Döbrögiét, de úgy, hogy egy pillanatra se érezze, aki nézi, hogy egyszerűen „csak” a Fazekas Mihály nyomán megfogalmazott históriáról van szó. Hogyan is mesélte Román Sándor egy beszélgetésben? „Döbrögi is megkapja a magáét. A mi Döbrögink, hétköznapi életünk Döbrögi urasága különösen megérdemli. Ezt a figurát senkinek sem kell bemutatni. Lehetünk városlakók vagy falusaik, magyarok vagy más országokban élők, egyszer csak mindannyian szembetalálkozunk vele.”
Román Sándor pályája a néptánc felől indult, ám a néptánc lépéseire lassan – s ez a legnemesebb értelemben mondható – „rátelepedett” a kor, amelyben a művek születnek. Ma már a Román-koreográfiák jellemző motívumai közt ott vannak az akrobatikus elemek éppúgy, mint a modern táncok legjobb motívumai, a népi hagyomány keveredik a szürrealista elemekkel a gondolat, a történet, a mondanivaló igénye szerint. S ugyanígy szólal meg a zene is. Czomba Imre muzsikájában együtt van Kelet-Közép-Európa szinte valamennyi népzenéjének jellegzetes hangkeltése, mellette a klasszikusok újrafogalmazása, jazz vonalvezetés és az ezredforduló film- és musicalzenéjének montázsa is. Ki-ki kedvére érzékelheti ebben az előadásban, hol, miként találkozhatnak a zenei stílusok.
Román Sándor három esztendeje hozta létre együttesét, az ExperiDance Tánctársulatot, amely – nem nehéz megfejteni – nevében hordozza tartalmát: a kísérletet és a táncot, ha úgy tetszik, a kísérleti táncszínház eszményét. És az együttes immár valóban kész arra, ezt igazolja a Revans előadása is, hogy egyesítve a tánc és a színház művészetét, különleges színpadi minőséget hozzon létre. Mira János díszletképében, Debreczeni Ildikó látványos, színes kosztümjeiben. Vári Bertalan Matyi szerepében, Nádas Judit Galiba, a kisliba alakjában, Varga Attila Döbrögiként, Horváth Mónika Döbröginé figurájában, Görög Zoltán az Ispán képében mutatja meg pontosan és hitelesen, mit vár a rendező-koreográfus társulatától, mit gondol a táncszínház hivatásáról.
Van a Revans előadásának még egy különlegessége: a darab prózai beszéddel kezdődik. Matyi édesanyja Fazekas Mihály nyelvén szólal meg. S nem akárki mondja a szavakat. Törőcsik Mari áll a színen, hogy jelenlétével, színészi alázatával és emberségével, a színház szeretetével adjon példát, érzékeltesse, milyen fontos a színház, mire képes a társművészetek találkozása.
A Nemzeti Színház e produkciója az idei Szegedi Szabadtéri Játékok nyitó előadása lesz július első hetében.
Szöveg a képhez:
Az ismert történet korszerűsített színpadi adaptációjának Lúdas Matyija: Vári Bertalan
