BUX 143348.41 1,52 %
OTP 45700 1,33 %
Promo app

Töltse le az Economx appot!

Letöltés

Paradicsom – a szerelem almája

A kora nyárral együtt végre megérkezett az „igazi”, vagyis a hazai termesztésű, szabadföldi paradicsom is, amely ízben, aromában messze felülmúlja a külföldit, bárhonnan érkezzen is az. Számtalan formában felhasználhatjuk a levestől és a salátáktól a mártásokig, de számomra legélvezetesebb mégis, amikor nyersen fogyasztom, önmagában, vagy pármai sonkához, füstölt kecskesajthoz. Ilyesféle falatozás között jutott az eszembe, hogy hajdan, vagy fél évszázaddal ezelőtt még nem volt módi nálunk nyersen enni a paradicsomot, csak főve, leginkább leves vagy mártás formájában jelent meg az asztalon. Csak az idők folyamán jöttünk rá, hogy milyen finom az íze és mennyi vitamint s egyéb hasznos anyagot tartalmaz nyers állapotban. Talán valami babonás hiedelem is közrejátszott ebben.

2003. június 19. csütörtök, 23:59

Google Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!

Csap József 1775-ben „Kertekben termesztik az ebszőlő e nemét” című írásában például azt állítja, hogy „a gyümölcsei akkorrák mint egy baraczk, de szegletessek és szép piros karmasin szinűek. Nem tanácsos a gyümölcsöket enni, mert az ember eszét megcsonkítják.” Pedig a paradicsomot akkor már évezredek óta fogyasztották a világ sok részében. Eredetileg Peruban nemesítették ki, de termelték az aztékok is, akik nahuatl névvel illették. A burgonyával együtt, 1500 körül került át Közép-Amerikából Spanyolországba és Itáliába, majd onnan Franciaországba, Angliába és más európai országokba is.
A magyar paradicsomtermesztés kezdete 1561-re tehető: ekkor tesz róla említést Lippai püspök pozsonyi kertjének katalógusa, amelyben „Poma amoris” vagyis „Szerelemalma” néven említik a paradicsomot. Minden bizonnyal Itáliából kerültek Pozsonyba a magvai, hiszen az olaszok korábban rájöttek, hogy az Európában dísznövényként termesztett paradicsom gyümölcse eledelnek is kitűnő. Elég hamar követték őket ennek felismerésében a magyarok is, mert idővel a magyar konyhában is megjelentek a paradicsomos fogások. A német Hofmansegg gróf például magyarországi utazásáról szóló könyvében – egyebek közt – dicsérettel szól a paradicsommártásról, amelyet a marhahús mellé adtak házigazdái. Ugyanezt támasztja alá egy másik, XVIII. század végi útleírás is, amely szerint „az óbudai és a vízivárosi kertekben gazdagon terem a paradicsom, s a pest-budai polgárok szívesen készítenek belőle levest, mártást és ízesítik vele a káposztájukat”. Érdekes módon a régi magyar szakácskönyvekben ennek ellenére sokáig nem találni paradicsomos fogásokat: az „Úri és közönséges konyhákon megforrdult Szakáts Könyvben” például, amely 1801-ben jelent meg, nyoma sincs paradicsomnak, csak Czifray István későbbi, 1840-ben kiadott Nemzeti Szakátskönyvében bukkantam nyomára, az „Ürüczomb paradicsomalma mártással” című receptben, amely azt javallja, hogy „vess bele a lábosba 4 vagy 5 paradicsomalmát, s párold, míg föl nem repedeznek. Akkor összekevervén törd keresztül szitán, s adj hozzá kevés húslevest, két kalán zsírban pergelt zsemlyemorzsát, kevés czukrot és czitrom héjat, s forrald fel.”
A hasonlóan régi bécsi Sacher-féle szakácskönyvben néhány jó recept mellett hasznos tanácsokra is bukkantam. Például útbaigazításra, hogyan lehet legkönnyebben lehúzni adott esetben a paradicsom héját. Mindenekelőtt a bőrét kissé be kell metszeni – így Sacher –, majd a paradicsomot körülbelül 10 másodpercre forró vízbe kell mártani, utána pedig fél percre hideg vízbe tenni. Ezután már a héja könnyen lehúzható. Egy másik tipp: ha a paradicsomot félbevágjuk és a vágott felületét forró vajba nyomjuk míg kissé megpirul, majd a másik felét is ugyanígy megsütjük, akkor sóval, borssal fűszerezve, finomra vágott petrezselyemzöldjével és bazsalikommal meghintve a sült paradicsom kitűnő körítés húsokhoz, főtt tésztákhoz.
Richard Gausman barátom, a francia konyha nagymestere a paradicsommal ízesített szószok gazdag választékáról ír klasszikus szakácskönyvében és néhányat közülük élőben is prezentált, provence-i együttlétünk során. Például a sáfrányszószt friss paradicsommal, amelyhez először egy zsemlyeszínű rántást készített vajból és lisztből, ezt sáfránnyal, sóval, borssal ízesítette, majd hozzáadta a héjától, magvaitól megszabadított, feldarabolt paradicsomokat és végezetül bazsalikommal, tárkonnyal ízesítve szervírozta, frissen sült tengeri halakhoz. Egy másik szósz, amelyet garnéla mellé adott, Provence ízeit egyesíti: készítésénél előbb forró olívaolajban szotírozta a megtisztított, feldarabolt paradicsomokat, majd hozzáadta a fokhagymát és tovább főzte, amíg a folyadék jórészt elpárolgott (3–5 percig), végül levette a lángról és finomra vágott petrezselyemzöldjét meg tárkonyt kevert hozzá. A mártást félretéve ezután a garnélákat szotírozta olívaolajban, amíg színt kaptak, majd a készre főzött garnélákhoz adta a provence-i mártást és még egyet forrni hagyta. Petrezselyemzöldjével meghintve, felejthetetlenül finom mediterrán fogásnak bizonyult.

Halász Zoltán
Halász Zoltán

Ez is érdekelhet