Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Engem még személyes kötődés is fűz a csokoládéhoz, mert a hazai csokoládégyártás kezdetén, az 1920-as években az úttörő Szerencsi Csokoládégyár munkájában részt vett apám is, később pedig kisipari módszerekkel olyan csokoládét állított elő, mint hajdan a XVIII. századi francia „chocolatier”-k, akik titkos receptek szerint válogatták össze a kakaóbabszemeket, hogy belőlük új ízeket varázsoljanak elő.
A csokoládé története ennél sokkal meszszebbre nyúlik vissza a múltba és sokkal bonyolultabb is. Az aztékok a kakaóbabból egy cukor nélküli italt készítettek, a csokoládé szó ezért az ő „keserű ital” szavukból ered. Amikor a spanyol hódítók Mexikóból először hoztak át kakaóbabot Európába, megőrölték, pépet készítettek belőle, szegfűborsot adtak hozzá, majd forró vízben feloldották, felkeverték és szintén cukor nélkül, keserűen fogyasztották. Igazán népszerűvé azonban az „aztékok ajándéka” cukorral édesítve vált, amire a drága nádcukor után az olcsó répacukor XIX. századi megjelenésével nyílt mód. A mai értelemben vett csokoládé előállításához ezenkívül kakaóvaj is kell, mert attól nyeri krémszerűségét, finom, elegáns ízét. Bár a kakaóvajat már régebben ismerték, a nagybani előállításához szükséges présgépet csak a XIX. században konstruálta a holland Conrad van Houten. A répacukor és van Houten jóvoltából a csokoládé ettől fogva vált elérhetővé a széles fogyasztóközönség számára.
A csokoládé készítéséhez a kakaóbabot megpörkölik, apró darabokra zúzzák, majd a kakaómalom kőhengerei között megőrlik a pörkölt magvakat. Az őrlés során létrejövő folyékony masszához cukrot adnak, majd különféle gépekben addig keverik, finomítják, amíg bársonyossá válik és minden ízét, aromáját kibontakoztatja. Ismételt felmelegítés és hűtés - a temperálás - következik ezután. Csak hosszú, hetekig tartó gyártási folyamat nyomán érik be a csokoládémassza, amelyet aztán különféle adalékokkal, ízesítőkkel gazdagítva, megszámlálhatatlanul sokféle módon lehet felhasználni, a különféle táblás csokoládék készítésétől a tortabevonatokig.
Habár a csokoládégyártás csak késve, a XX. században kezdődött el Magyarországon, a finom ízek kedvelői már korábban rákaptak a csokoládé és a csokoládéval készült sütemények, édességek fogyasztására. A magyar szakácskönyvekben már a XIX. század elején megjelentek csokoládés receptek, így az 1840-es Magyar Nemzeti Szakácskönyv már a csoko-ládébevonat készítésére is tanácsokat ad: „Egy torta bevonásához fél font csokoládé és nyolcz lat czukor kívántatik meg. A csokoládét rézlábasba tedd, s mindegyik darab csokoládéra egy evő kanál vizet végy. Tedd tűzre a rézlábast, s olvaszd fel a csokoládét állandó kevergetés közben; midőn már elolvadt a csokoládé s ollyan sűrű, mint a gyerekeknek való kása, s úgy elhabartatott, hogy éppen nem darabos, vond be vele a tortát … A bevonás alatt a tűzön maradjon a csokoládé öntés, hogy mindég egyenlő melegségű legyen, s meg ne keménykedjék.” Ez a recept máig használható, akárcsak Kugler Géza XIX. század végi leírása, amelyet itt közlök.
