Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A póréhagyma ugyanolyan ősi múltra tekint vissza, mint a vöröshagyma: már az egyiptomiak is termesztették, a Kheopsz-piramis falain is megörökítették hieroglifákkal a nevét. A rómaiak ugyancsak szívesen fogyasztották. Néró császárról feljegyezték, hogy olívaolajba mártogatott póréhagymát evett minden hónap bizonyos napján. Martialis ugyancsak kedvelte, de nyilván saját tapasztalata alapján azt ajánlotta, hogy ha valaki póréhagymát fogyasztott, akkor „csukott szájjal csókolózzon”. Az utóbbi intés egyébként fokozottan érvényes a fokhagymára, olyannyira, hogy a görög legenda szerint Médea hajdan ezzel kente be a szerelmét, Jászont, olyan vastagon, hogy még a tűzokádó bika sem merte megtámadni. „És ha egyszer mégis vágyódnál utána Maecenas – tette hozzá Horatius –, azt kívánom, hogy a csókokat kezével hárítsa el a leányka és feküdjél távol, a nyoszolya végébe.”
Magyarországon viszont a fokhagymát kezdték elsőként termeszteni – némely források szerint a művelése visszanyúlik egészen a honfoglalást követő századokra. Nyilván felismerték gyógyító hatásait. Lippai János püspök a XVII. században így ír róla: „A fog-hagyma minden méreg ellen jó, fő-képpen ha ki egészségtelen vizet ivott… Hasonlóképpen a mérges állatok marása ellen, ha borba isszák”. A fokhagyma szaga miatt berzenkedők kedves tanácsot kapnak Lippaitól: „A ki örömest eszi a fog-hagymát, de az szagát nem szenvedheti, az kennye meg nyers fog-hagymával a tálat, a kiben az étket föl-adgyák: az étekben megmarad a szaga, de a ki abbul eszik, nem lészen büdös a szája tőle.”
Nem hagyhatom említetlenül a „hagymavariációk” sorában a metélőhagymát sem, amelynek ez idáig – úgy hittem – pestiesen snidling a közkeletű neve. Ám tévedtem. Az imént idézett Lippai püspök „Posoni veteményes kert”-jében olvasni, hogy „a németek snidtlauchnak nevezik. Ennek vékony, üreges levelei vannak, egész esztendő által mind zöld … le-metélik a leveleit, s avval hintik meg az étkeket, nyersen apróra metélvén. Szaporán nő, télen is kin-hadgyák a kertben.” Azóta sem változott meg a snidlingnek ez a jó szokása: magam is szoktam belőle tartani az év minden részében egy cserépre valót.
A fokhagyma – és a többi hagymafélék – gyógyító hatásáról Hippokrátész, az orvostudományok atyja óta sokféle tapasztalatot gyűjtöttek össze, amit a mai tudomány is megerősít. A hagymafélék fogyasztása jótékony hatással van a szervezetre, betegségek megelőzésében, leküzdésében is segít. Érdekes módon – bár minderről sokat tudunk és nagy hagymafogyasztók vagyunk –, a hagymát leginkább csak ízesítőnek használjuk, önálló „hagymafogások” alig-alig szerepelnek a magyar konyha étrendjében. Pedig akad belőlük szép számban, amiként a mellékelt receptek példája is tanúsítja.
Csőben sült póréhagyma
Hozzávalók: 3 szál póréhagyma, 8 szelet sonka, 2 dl tejföl, 1 tojás, 1 teáskanál liszt, 5 dkg vaj, só, őrölt bors, reszelt sajt.
Elkészítés: A póréhagymák zöldjét levágjuk, külső héját eltávolítjuk. A többi részét 2-3 centiméter hosszú darabokra vágjuk.
Serpenyőben a vajat felolvasztjuk, kevés vizet adunk hozzá, s ebben a hagymákat megpároljuk.
A megpárolt hagymarudacskákat kivesszük, egy-egy sonkaszeletbe göngyöljük, majd egy tűzálló tálba egymás mellé fektetjük.
A visszamaradt póréhagymalevet befőzzük, hozzáadjuk a tejfölt, a tojást, a lisztet, összekeverjük, 1-2 percig főni hagyjuk, majd a sonkába tekert póréhagyma-rudacskákra öntjük. Előmelegített sütőbe tesszük, 10-15 percig sütjük, majd meghintjük a reszelt sajttal és néhány percig sütjük, amíg a sajt szépen ráolvad a tetejére.
Töltött hagyma római tálban
Hozzávalók: 4 nagy fej vöröshagyma, só, a töltelékhez: 25 dkg sütni való kolbász, 3 dl paradicsomlé, 2 gerezd fokhagyma, só, őrölt bors, 3-4 szem szegfűszeg, 2 babérlevél, 2 paradicsom, 5 dkg reszelt sajt.
Elkészítés: A hagymák külső héját lehántjuk, majd sós vízben 8-10 percig főzzük őket. Kiszedjük a főzővízből a hagymákat és hűlni hagyjuk. Mikor lehűltek, a tetejükről levágunk egy „kalapot” és a hagymák belsejét kiskanállal kikaparjuk.
A hagymák „kalapjait” apró darabokra vágjuk, a hagymák kivájt belsejével, a zúzott fokhagymával és a paradicsomlével összekeverjük, és az előzőleg beáztatott római tálba öntjük. Hozzáadjuk a babérleveleket, a szegfűszeget.
A sütni való kolbászt a bélből kinyomjuk, négyfelé osztjuk és a hagymák sóval, borssal megszórt üregébe töltjük.
A töltött hagymákat a római tálba ültetjük. Befedjük a tálat és kb. 1 óráig sütőben sütjük.
Ezután levesszük a római tál fedelét, a hagymákat 1-1 félbevágott paradicsommal befedjük, reszelt sajttal meghintjük. Fedő nélkül visszatoljuk a sütőbe és addig sütjük, amíg a sajt jól ráolvad a paradicsomokra.
Szöveg a képhez:
(nagy méretű, „hagyma”:) A francia konyha méltán híres, ízletes hagymalevese, reszelt sajttal és pirított kenyérkockákkal
(„fokhagyma”:) Magyarországon a fokhagyma művelése visszanyúlik egészen a honfoglalást követő századokra
