Emporda városa Katalónia északkeleti részében - az ókorban görög város volt, Empuries néven - ma is híres kifinomult gasztronómiájáról, amely állítólag a hajdani görögségtől ered. Tarragona pedig - a hajdani Tarrasco - a rómaiak székvárosa volt Hispániában: gazdag szőlőit akkor kezdték telepíteni. Arab és zsidó főzési szokások is mindmáig élnek a katalán konyhában - például a méz, a fahéj és a citrom használata bizonyos fogásokban.
A katalán konyhában kétféle főzési szokás uralkodik - mondja Marimar Torres borász -, az egyik a mediterrán partvidék halételeit favorizálja, a másik a hegyvidék robusztusabb fogásait. Halászlevek, sütve, párolva készített halak, a tenger gyümölcsei jellemzők az elsőre, például a többféle tengeri halból és burgonyából készült, fokhagymás majonézzel tálalt suquet de peix. A másikra pedig olyan fogások, mint a cazuelában - mázas cserépfazékban - sült vörösboros nyúlpecsenye, vagy a különféle paellák, amelyeket eredetileg szőlővesszőkből rakott szabad tűzön készítettek és közvetlenül a sütőedényből tálaltak; csak az idők folyamán lett a paellából sokféle zöldséggel, hússal gazdagított, az egész mediterrán világban kedvelt, változatos fogás.
Marimar Torresszel a Vilafranca de Penedesben, a család ősi fészkében beszélgetünk. Őse, Jaime Torres közel két évszázada itt alapította „bodegáját”, amelyet aztán a leszármazottai sikeres, nemzetközileg ismert borászattá fejlesztettek. Marimar szívesen beszél a múltról, amelynek során a világjáró hajósok olyan fogásokkal gazdagították a katalán étkezést, mint például a pirított mandulából, mogyoróból, kakukkfűből, oregánóból és keserű csokoládéból készített mártással, picadával tálalt garnéla, amely a katalán konyhát alighanem mexikói ízekkel gazdagította, vagy a nevezetes kávéital, a cremata, amelyhez a rumot az Antillákról hozták, a kávét Brazíliából, és hozzájuk Havannából az ötletet, hogy a rumot fahéjjal, citrom- és narancshéjjal ízesítve flambírozzák, majd a szeszlángot a ráöntött feketekávéval oltsák el. Néhány szem pörkölt babkávét hozzáadva hozzák létre a katalánok a világ egyik „legütősebb” italát.
Marimar „egyszerű, informális vacsorára” invitált a Torres-házba. A menü kétféle előétellel kezdődött: baconszalonnába göngyölt és mandulával töltött datolyák alkották a „nyitányt”, azután egy cukkiniből, sajtból, túróból és vajból készített finomság következett. A főfogás sáfrányos csirke volt, amelynek receptjét - Marimar Torresnek köszönetet mondva - itt közreadom. Végül desszertként a híres „katalán krémet” tálalták. Mindegyik fogáshoz a hozzá való katalán bort ittuk, és a végén - talán mondanom sem kell - a lángoló, rumos kávé, a cremata sem hiányzott.
