Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Deák Ferenc, amióta Zala megyei, kőhidai birtokáról felköltözött a fővárosba, sosem rendelkezett saját lakással: a Duna-parti Angol Királyné szállodában bérelt egy kisebb lakosztályt, abban élt, dolgozott, fogadta barátait – köztük Arany Jánost, Gyulai Pált, Kemény Zsigmondot, Vörösmarty Mihályt és persze a közélet jeleseit, akik egymás kezébe adták a kilincset, mert Deák nem szívesen mozdult ki „hazulról”. Volt mindazonáltal egy barátja, akinek kedvéért készséggel hagyta el meghitt apartmanját: idősebb Marchal József volt ez, a Nemzeti Kaszinó vendéglőse, aki igencsak kedvére való ételekkel traktálta Deákot. III. Napóleon császár volt konyhafőnöke, aki karrierje során több királyi udvart is megjárt, a hagyományos fogásokat úgy újította meg, hogy a magyar konyha ízeit a francia „grande cuisine” finomságaival ötvözte s ezzel végképpen elnyerte Deák elismerését. Nem sikerült kikutatnom, hogy kettőjük barátságának volt-e szerepe benne, de annyi tény, hogy néhány esztendő múltán Marchal József megvált a Nemzeti Kaszinótól és átvette az Angol Királynő vezetését, amelynek később tulajdonosa is lett a Marchal család. Eközben Marchal Közép-Európa egyik legjobb hoteljévé fejlesztette szállodáját, amelynek konyhája messze földről vonzotta az ínyenceket, hiszen Marchal olyan fogásokat kreált, mint a mindmáig nevét viselő húsos szalonnával sütött borjúmáj vagy a libamájjal és szarvasgombával töltött jércefilé, amelyet szarvasgombamártással körülöntve szoktak asztalra adni.
Deák Ferenc – kortársainak emlékezete szerint – igencsak „édesszájú” volt, valamiféle desszert az étkezések elmaradhatatlan fogása volt számára. Szerette az olyan hagyományos tésztákat, mint a rétes vagy a vargabéles, de a reggeli kávéhoz szívesen fogyasztott valamilyen kalácsfélét is. A Marchal-féle receptek közt megtalálni a „Deák módra készült kuglóf” készítésmódját: miután a lisztet, tejet, élesztőt a szokásos módon kelesztették, vajat, cukrot, vaníliát, csokoládét, tojássárgát, mazsolát, meg némi lisztet adtak hozzá. Kuglóf formában megsütve, vaníliás cukorral meghintve szervírozták. Így került nyilván reggelenként a haza bölcse asztalára is.
A desszertek közt a torták voltak Deák kedvencei. Az anekdotákból tudjuk, hogy a „franciás” csokoládétortát kedvelte, amelyet mandulával és cukrozott gyümölccsel szoktak gazdagítani – egy alkalommal, amikor Erzsébet királyné „inkognitóban” felkereste az Angol Királynéban, a mandulamasszából készített koszorúval diszített „Erzsébet tortát” sütötte a nagy alkalomra a szálloda cukrásza, s ezt később Deák elkészíttette vele máskor is. A legmaradandóbb emlék számunkra azonban a Deák Ferenc nevét viselő torta, amelyet ugyancsak az Angol Királynőben kreáltak, nem tudni, milyen alkalomra, de a receptje szerencsére fennmaradt.
