Róna Katalin
Bizonyára sokan vagyunk, sokan vannak idősek és fiatalok, akik őriznek magukban egy régi képet a filmvászonról. A pillanatot, Hubay Miklós szavaival szólva, „sohasem fogja elkoptatni az idő”. Somlay Artúr hátizsákkal a vállán érkezik, a gyerekeknek hozza az ennivalót a faluból. Az öreg, aki a jövőt keresi, a jövőt látja a rá váró névtelenek tekintetében, aki a jövő hitére, az emberségre igyekszik megtanítani az elhagyottakat, elveszetteket. Somlay Artúr a Valahol Európában felnőtt főszerepét játszotta.
Közel öt évtizeddel Radványi Géza (a forgatókönyvet Radványi és Balázs Béla jegyezte) filmjének bemutatása után, 1995-ben született meg a magyar zenés színház új alkotása, a Valahol Európában musical változata. Dés László megkapó, szépen zengő muzsikájának alapjául Böhm György, Horváth Péter és Korcsmáros György szövegkönyve szolgált, a dalszövegeket Nemes István írta. A musical alkotói úgy igazodtak az újabb idők elgondolásaihoz, hogy közben hűen ragaszkodtak Radványi rendezői eszményéhez: „Filmünket a Névtelen Gyerekeknek ajánljuk, azoknak a gyerekeknek, akiknek ez volt a sorsuk a történelmi idők országútjain. Valahol, ahol a háború vihara végigsepert az országokon, tájakon, embereken, életeken… Valahol Európában.”
Valahol Európában - ahol gyerekek bolyonganak a háború viharától hajtva, menekülve, ahol egyre többen verődnek csapatba, keresnek menedéket a félelem, a magány, az éhség, a mindennapi megpróbáltatások elől, ahol hiába az ellentétek, mégis megérzik, összekapaszkodva: együtt könnyebb, együtt még a legfélelmetesebb dolgok közt is el lehet igazodni. Valahol Európában egyre több gyerek verődik össze. Akadnak köztük javítóintézetből szabadultak, csavargók, bujkálók, s persze olyanok is, akiket a háború szakított el a családjuktól. Nemigen tudnak egymásról semmit, nemigen árulnak el magukról titkokat, még a nevük helyett is inkább becenevüket használják. Azt már legtöbbjük tudja, nem olyan időket élnek, amikor föl lehet fedni az igazságot. Valahol Európában aztán a gyerekcsapat elér egy romos várba. Titokzatos, különös, a világ zajától elzárkózó lakója, a magányos zenész pedig befogadja őket - valahol Európában mégiscsak van egy ember, aki megérti a gyerekeket, s akinek emberségét a gyerekek is megértik, jobb időkre átveszik talán. A klasszikussá vált film nyomán íródott, magával ragadó, nagy hatású, szívhez és szellemhez egyszerre szóló zenés játék most a Pécsi Nemzeti Színházban látható Halasi Imre összjátékteremtő rendezésében. A Cser Miklós, illetve Stauróczky Balázs vezényelte Pécsi Szimfonikus Zenekar, a Zsűri Együttes és a Pécsi Nemzeti Színház Énekkara remekel a zene megszólaltatásában. Somlay legendás szerepét Barkó György játssza, erőteljesen. Az általam látott estén Kuksiként Kerekes Attila, Hosszúként Csengeri Attila, Suhancként Polyák Lilla, Ficsúrként Gregorovics Tamás, Szeplősként Széll Horváth Lajos, Sutyiként Kisida István, Csóróként Kelemen Alpár Zsolt, a Professzorként Uzsaly Bence, Pötyi szerepében Pacskó Dóra hozott hibátlan figurát.
Menczel Róbert színpadképében, Laczó Henriette ruháiban, Krámer György koreográfusi és Füsti Molnár Éva játékmesteri közreműködésével Radványi klasszikusához méltó, igaz és őszinte, mai előadás született Pécsett.
Róna Katalin