Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Akkoriban nem sejtettem - utólag jöttem rá -, hogy voltaképpen Krúdy Gyula „evangéliumát” hirdette nekünk Will tanár úr, s hogy nemzedékeket tanított meg a jó ízeket, ételeket, italokat, az élet elérhető örömeit élvezni Krúdy, a magyar Brillat-Savarin. Annak a bizonyos délelőtti „gáblinak”, amely sokak számára a kispörkölt jegyében állott, Krúdy szerint a tányérhús volt a legfőbb, elmaradhatatlan fogása. „A tányérhús nem más, mint korán feltett tehénhús az első főzet levessel, zöldséggel, mikor még csak a répafélék puhák, ám a burgonyák a karalábék, a vöröshagymák még nincsenek kellően átfőve. A kel levele, bimbója, a zeller már igen jó a leveshús mellé, valamint az ecetes torma, a paradicsommártás is” - írta róla. A marhahúsleves is Krúdy kedvencei közé tartozott persze. Mint írta, „spitz fartőből”, szegyhúsból és marhacsontból kell főzni, mégpedig egy jókora velőscsontból, melyből a velőt külön illik elfogyasztani, pirítóssal.
Krúdynak az előbbieken kívül is jó néhány kedvelt étele volt, amelyeket megörökített írásaiban. Az Újházi leves például, melyet kakasból vagy tyúkból, sokféle zöldséggel főztek és Újházi Edének, a Nemzeti Színház művészének nevét viselte. Továbbá a marhapörkölt tarhonyával. Úgyszintén a hagymával, zöldpaprikával, paradicsommal készített rácponty is, valamint a borjúbordák, saját ízlése szerint, vagyis „Krúdy módra” készítve. Ennek titka az volt, hogy a borjúhússzeletekre vöröshagymás, paprikás zaftot öntöttek, majd zöldpaprikával, paradicsommal puhára párolták. Ezután kivették a húst a lábosból, és a visszamaradó zaftot tejfölös, tejszínes habarással besűrítették. Csirkemájas rizottóval és tejfeles mártással, petrezselyemzöldjével meghintve tálalták a nevezetes fogást. Ha valaki „Krúdy-menüvel” kívánna megemlékezni a mostani évfordulóról (és őszintén remélem, hogy lesz vendéglő, ahol ez megtörténik), első fogásnak mindenképpen marhahúslevest ajánlanék „Krúdy módra”, sok zöldséggel, gombával, májgombóccal és persze előtte velővel, amelyhez pirítós jár. Halételnek rácpontyot választanék. Utána az említett borjúbordákat vagy a „Krúdy-falatokat” iktatnám a menübe. Az utóbbi sertéscombból készül, amelynek szeleteit sózzák, borsozzák, majd lisztbe mártják és zsiradékban kisütik. Eközben tejfölből, tojásból, kevés lisztből lepényeket sütnek, és a hússzeleteket ezekkel a lepényekkel borítják le tálalás előtt. Friss fejes saláta kíséretében adják asztalra a Krúdy-falatokat.
Nehéz volna eldönteni, hogy milyen desszert kínálkozik egy „Krúdy-menübe”. Az író nem volt éppenséggel „édesszájú”, legfeljebb palacsintát, netán fánkot fogyasztott az óbudai vendéglőben vagy a városligeti Gundel platánjai alatt. Inkább a gigantikus, 9 deci borból és 1 deci szódavízből készült fröccsöt kedvelte, amelyet „Krúdy-fröccsnek” is neveztek el. Édességet nemigen kívánt az étkezésekhez.
