Ketten voltak. A szimbolista költészet nagyjai. A végzetével, démonaival örökké küszködő költőóriás és maga a végzet, a kamasz költő. A tisztes családi életet próbáló, s ahhoz minduntalan visszatérni igyekvő Paul Verlaine s az életébe, sorsába betörő, majd onnan szabadulni vágyó Arthur Rimbaud. Verlaine első démona az abszint volt, a második, az életre szóló, az ifjú pályatárs. Verlaine ötvenkét évet élt, s két évvel halála előtt megválasztották a költők fejedelmének. Rimbaud harminchét esztendőt élt meg, de verset csak tizenhattól tizenkilenc éves koráig írt. A XX. század irodalomtudorai Rimbaud-ban látták a szimbolista líra éltetőjét, a művészt, aki Verlaine-t is kimentette a hagyományos formák bűvöletéből.
Rimbaud elküldte verseit Verlaine-nek, és segítségével végre kiszabadult a szigorú, vidéki családi környezetből: Párizsba mehetett. A nős Verlaine-nél szállhatott meg. S kezdetét vette a végzetes románc. Hogy melyikük vitte rossz útra a másikat, arról megoszlik az irodalomtörténeti vélekedés. A Verlaine-t tisztelők azt mondják, Rimbaud volt a démon, aki előhozta Verlaine „beteges” hajlamait, elcsábította feleségétől, gyermekétől az addig tisztességes polgárt, magával rántotta az ördögi mélységbe. Rimbaud rajongói viszont Verlaine-ben látták a megrontót. Akár így, akár úgy, az bizonyos, eljött a nap, amikor mindkettejük számára elviselhetetlennek látszott a polgári lét, Londonba szöktek, majd Brüsszel következett, és az a végzetes lövés. Rimbaud sebesülése nem volt súlyos, ám Verlaine-t börtönbe csukták. A szabadulás után még tett egy kísérletet: Németországban találkoztak, de akkor Rimbaud ütötte arcul Verlaine-t. A krónikák úgy mondják, többet nem találkoztak.
Vagy mégis?
Pozsgai Zsolt Arthur és Paul című drámájának históriája szerint 1891-ben Verlaine még egyszer, utoljára fölkereste Rimbaud-t, aki már réges-rég szakított a költészettel, bejárta a világot - tán éppen Verlaine elől menekülve -, s fegyverrel, kábítószerrel kereskedett a görög szigeteken, Kis-Ázsiában és Afrikában. Verlaine az Abesszin-fennsíkon, Seyblak falu mocskos, lepusztult, primitív kórházában talált rá Rimbaud-ra, aki a lábán kifejlődött halálos daganattal küszködött. Még egyszer beszélniük kell egymással, még egyszer meg kellene próbálni megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Még egyszer újrakezdeni?
Pozsgai darabja Csiszár Imre rendezésében naturalista eszközökkel igyekszik megmutatni, mivé lettek ők ketten, mi maradt az egykor volt kapcsolatból, mi lett a két elveszett lélekből, mit érzékel, mit ért meg végső találkozásukból az abesszin forradalom és hatalomátvétel napján környezetük. Pozsgai, Csiszár és a színészek - Őze Áron, Mihályi Győző, Juhász Judit, Tóth Éva, Szabó Máté, Sipos Imre, Szűcs Sándor, Dankó István - igyekezete szerint sokkoló előadás látható a Magyar Színház Sinkovits Imre Színpadán. Ahogy a démonnal elgyötörten küzdőt és a megfáradt démoni erőt ma képzelik.
Róna Katalin