Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
„...mikor már a sok mindenféle ételből elegünk volt, szerettünk volna valami jó hazai ételt enni - írja -, elhatároztuk, hogy csináltatunk egy kis paprikás csirkét. Csirkéjük meg tejfelük csak van. Megmagyaráztuk töviről hegyire, hogyan kell elkészíteni, s az én magyarjaimat meghívtuk vacsorára.
Délután feljött a vendéglős, hogy Emsben paprikát nem lehet kapni. Mit is csinálnának itt a paprikával? Nagyon el voltunk szontyolodva, mert már a szájunkban éreztük a paprikás csirke ízét, és itt van ni: felsültünk. Amint tanakodunk, betoppan Türr tábornok. Elkiáltottuk magunkat: itt jön a mi megmentőnk; ő bizonyára tudja hol lehet paprikát kapni. - Hogyne tudnám - feleli a tábornok -, a patikában! - A patikában? Nahát, ilyet még sosem hallottam - mondtam erre én. - Csak ne csodálkozzanak, hanem küldjenek el a patikába és meg fogják látni, hogy a paprikát megkapják - így Türr. Csakugyan igaza volt. Elküldtünk a patikába és kaptunk paprikát. Hogy mire használták, azt a jó Isten tudja. Bizonyosan valami magyar ember hozatta, aki szintén megkívánta a paprikást.
Vacsorához ülünk és várva várjuk, hogy behozzák a nagyszerű eledelt. Egyszer csak jön a pincér egy nagy tállal a kezében, s már messziről látjuk, hogy valami fehérségek meredeznek az ég felé a tál közepén. Ez nem a mi ételünk - gondoltam -, de bizony csak oda hozta hozzánk. Hát amint megkínál, hogy vegyek belőle, majd halálra nevettük magunkat. Minden csirkecubák külön-külön fehér, cifra göndör papírosba volt becsavargatva és szépen egymás mellé ég felé állítva. Nahát ilyen paprikás csirkét se ettem még. El is tettem emlékül egy csontocskát az emsi paprikásból.”
Nem csoda, hogy Blaha Lujza ennyire megrökönyödött, amiért Emsben nem ismerték a paprikát, nem is szólva a csirkepaprikásról. A XIX. és XX. század fordulóján, amikor az eset történt, a császár-királynak, Ferenc Józsefnek a főtt marhahúson kívül két kedvenc étele volt: a sertésborda babfőzelékkel és a paprikás csirke. Schratt Katalin, a Burgszínház művésznője - és Ferenc József kedvese - a schönbrunni kastély közelében lakott, odajárt gyakran vacsorára a császár, s Katalin felváltva a két kedvenc fogásával várta ilyenkor. Az osztrák Sacher-féle szakácskönyvben sikerült is megtalálnom a paprikás csirke Schratt Katalin-féle verziójának hiteles receptjét. Aszerint a csirkét röviden szép színűre sütötték, szalonna zsírjában vöröshagymát pároltak, megpaprikázták, vízzel felöntötték. Ebben a húst paradicsompürével, fokhagymával puhára főzték, végül a szószt keményítővel sűrítették be (tejfölt nem adtak hozzá). Tálaláskor galuskával körítették.
Végül Szathmáry Károly, a néhai chicagói magyar mesterszakács receptjét közlöm itt, amely nagy népszerűségre tett szert Amerikában. Érdemes elkészíteni itthon is.
