Bernhardt-nak még közel nyolcvanadik esztendejéhez is olyan hódolói voltak, mint Victor Hugo, az ifjabbik Dumas, Flaubert, Zola, Oscar Wilde. De politikusok is, mint Theodor Roosevelt vagy Clemenceau. Tudósok sem hiányoztak, így például Pasteur, sőt uralkodójelöltek sem, mint a walesi herceg. Amikor párizsi palotájában fogadta őket, s kitárták a széles ebédlőajtót, a művésznő talpig fehér estélyi ruhában, kedvenc hiúza társaságában jelent meg. Egyébként is kedvelte az állatokat: pumákat, majmokat, trópusi színes madarakat tartott. Egy korabeli párizsi újságíró feljegyzése szerint „a vendégek természetesnek vették, ha egy kölyöktigris sétált végig a szobán vagy papagájok telepedtek a fejükre”. Egy másik szemtanú szerint Sarah Bernhardt ebédlője egy reneszánsz kápolna és egy pálmaház keveréke volt, trópusi virágokkal, orchideákkal, fehér és rózsaszínű kaméliákkal. A falakat gobelinek borították, az asztalok sévres-i porcelánok és metszett üvegek alatt roskadoztak. A művésznő szerette a teátrális hatásokat.
Ugyanakkor Bretagne sziklás tengerpartjánál lévő nyári rezidenciájában, a Belle Ile-en, vagyis a „Szép Szigeten” hamisítatlan falusi környezetben töltötte a vakáció heteit: ő maga egy udvarházban lakott, míg vendégeit kicsiny nyári lakokban helyezte el. A kertben zöldséget termesztettek, a birtok legelőjén tehenek legelésztek, amelyek ellátták a háztartást tejjel, a vajat, túrót házilag készítették belőle. Nyaranta az történt, ami más ínyencekkel is gyakran megesik: a falusi környezetben Sarah Bernhardt félretette elveit és jó étvággyal fogyasztotta a tartalmas, fűszeres „falusi” fogásokat is, a bouillabaisse-től a házi pácolású bárányhúsokig. Kedvencei voltak a különféle omlettek, amelyeket nemegyszer saját kezűleg készített el vendégei számára. A „török omlett” csirkemájas töltelékét Madeirával ízesítve kedvelte, de egyszerűbb elkészítési módja miatt gyakrabban került ki ilyenkor „Gruyére omlett” a serpenyőből, amelyhez természetesen a nevezetes sajtot használta, reszelve. A legkiválóbb minden omlett közt a „Ratatouille omlett” volt, amelynek tölteléke zöldpaprikából, padlizsánból, cukkiniből és paradicsomból álló, fokhagymával és petrezselyemzöldjével ízesített zöldség volt, olívaolajon párolva. Az omlett fokhagymával való ízesítése egyébként Escoffier-nek, a „konyha mágusának” ötletéből származott. Escoffier barátja és tisztelője volt a művésznőnek, szívesen invitálta konyhájába, amikor Sarah Bernhardt a párizsi Ritzben, a Vendome-téren vacsorázott, ami gyakran megesett. Egy ilyen alkalommal mutatta meg neki Escoffier, hogyan kell a kés hegyére tűzött fokhagymagerezddel kevergetve ízesíteni az omlettbe szánt tojásokat.
Escoffier számos fogást kreált és ajánlott Sarah Bernhardt-nak, többi közt tyúkhúsból készült erőlevest, amelybe tárkonnyal és más illatos füvekkel ízesített palacsintaszeleteket főzött; a fürjet vajastészta-göngyölegben, szőlővel; a földieper felfújtat Curaçao likőrrel ízesítve. A legnagyobb sikert mindazonáltal „Sarah Bernardt csókja” aratta, egy mandulás, csokoládés puszedli, amelyet ma is szívesen sütnek és fogyasztanak sokan anélkül, hogy sejtenék a finom, édes tészta eredetét.
Halász Zoltán
