Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Még ma is szájamban érzem annak a mandulatortának a mennyei ízét, amelyet (számomra akkor még felfoghatatlan) okból "Blätter-tortának" neveztek, s amiből egy-egy falatot készítése közben kóstolónak kaptam, mikor édesanyám a tortát sütötte. A torta Ilonka néném, kedvenc sógornője részére készült, de szerencsére mindig sült belőle egy "másodpéldány" is, amely nálunk maradt és karácsony első napján az ebéd fénypontja volt. Azóta sikerült megoldanom a torta nevének rejtélyét: a nagy Kugler-féle cukrászkönyvben "Mandula leveles torta" néven szerepel, s ugyanott megemlítődik, hogy a híres bécsi Deimel-féle "Blätter Torte" hazai változata. A Kugler-féle receptet alább közlöm. Habár már igen közel a karácsony, a leveles mandulatorta akár az utolsó napon is könnyen, gyorsan elkészíthető. A receptben említett araq (írják egyébként araknak is), a kellemes, enyhén ánizsízű likőr esetleg ízlés szerint mással is helyettesíthető.
A tortákból igen nagy a választék: Kugler említett könyvében - ábécésorrendbe szedve - az Áfonya-tortával kezdődik és a Zsiráf-tortával végződik a sor, több mint százféle tortareceptet kínálva. Czifray "Nemzeti Szakácskönyve" ehhez képest szerény, "mindössze" negyvenféle tortaváltozatot ajánl. Szerepel benne a ma is népszerű Csokoládé-torta, Gesztenye-torta, Piskóta-torta, de akadnak olyanok is, amelyeket manapság senkinek nemigen jutna eszébe elkészíteni, például a Rák-torta, amelynek tésztája rákvajból, törött mandulából, cukorból, lisztből készült és a kettéválasztott tészta egyik felét még apróra vágott, főtt rákfarkakkal is meghintették, hogy azután - mint a recept előírja - "a tészta másik feléből föléje rostélyzatot készítsenek". Az én fantáziámat leginkább mégis a "Spanyol szél torta" ragadta meg, amely a privát életben egyébként sosem találkoztam, egy évszázados soproni cukrászdában csodálhattam csak meg. Az elkészítése ugyanis olyan kényes és bonyolult, hogy csak kivételesen ügyes háziasszony volna képes cukros tojáshabból az alkotóelemeit kialakítani, megsütni, s a hófehér koszorúkból, levelekből, virágokból, gyűrűkből a csodálatos tortaépítményt összerakni. Az így elkészített torta gyönyörű látvány, de inkább megcsodálni, mint fogyasztani való, kivéve ha úgy készül, hogy a habból való koszorúkat málnalekvárral megkenve egymáshoz ragasztják, s a közepükbe parfét tesznek, mikor is a tejszínes, finom parfé a torta közepéből csábítóan kiemelkedik. Vannak nevezetes "történelmi torták", mint például a híres Sacher-torta, amelyet a krónika szerint Metternich herceg számára kreált Edouard Sacher. A Stefánia-torta néhai Rudolf trónörökös hitvesének nevét viseli, könnyű elkészíteni, amellett igencsak finom. Dobos C. József kreációja, a Dobos-torta, ugyancsak "része a történelemnek", habár egészen más okból: a pesti pletyka szerint két nevezetes család közt komoly sértődés támadt, mert az egyik dáma által karácsonyi ajándék gyanánt küldött Dobos-tortát a másik fél mindössze egy "linczi-tortával" viszonozta, amelyet tudvalevőleg sokkal könnyebb elkészíteni, mint a Dobost. Így a vele megajándékozott joggal érezhette sértve magát.
Végezetül még egy tortaemlékemet szeretném felidézni, amely Móra Ferenchez fűződik. Süvölvény újságíró koromban Budapesten ismertem meg az ezüsthajú írót egy napilap szerkesztőségében, ahová a vasárnapi számnak írt cikkét hozta be, személyesen. Így történt, hogy mikor később egy alkalommal Szegeden jártam, meginvitáltak Móráék Tisza-parti házába, ebédre. Az író felesége híres-jó háziasszony volt, ezt bizonyította a fölséges ebéd is, amellyel megtraktált bennünket: a bevezetés étvágyat felcsigázó, pikáns tüdővagdalék-leves volt: a tálban apróra vágott kemény tojás rejtőzött, a negyed tojásokat sűrű falusi tejfel borította, s tálaláskor erre öntötték rá a forró levest. Utána libasült következett, amely szép színűre sült combokból állott, azok mellé párolt vöröskáposztát adtak, meg burgonyát. Ezek után következett a torta, amely ebben az esetben nem kerek formájú volt, mint a torták általában, hanem keskeny, hosszúkás. Csodálatosan finom "őzgerinc" volt, amelynek elragadó aromáját - mint Móráné elárulta - a saját kertjükben termő gyümölcsből készített barackíz adta. Az eset nyár végén történt, de attól fogva kérésemre nemegyszer karácsonykor is "Móráné-féle őzgerinc" került az asztalra nálunk.
Halász Zoltán
